"Elbúcsúzok és köszönetet mondok neked, a könnyeken keresztül"( Kamenashi Kazuya: Sayonara Arigatou)
Yabuki Mai
A mai nap szuperül indult. Sagano San ugyanis meghívott minket a családjához ebédelni. Eredetileg úgy volt, hogy ma inkább otthon tanulok, de ez azért mégiscsak jobb nem? Ami Ryuu - t illeti... Nos sokat gondolkoztam rajta és nem is lenne rossz, ha együtt járnánk, de nem vagyok biztos magamban. Talán ez azért van, mert még sosem volt barátom. Hayato mát nyúzza a fülemet, hogy szedjem fel végre, de ez nem olyan egyszerű. Hiszen ott van Sagano San is, aki iránt tényleg érdeklődöm. Na mindegy, nem akartam belemenni ebbe. Mivel odakint tűzött a nap, magamra vettem egy kalapot is és úgy indultunk el Sagano San házához, ő visz el minket ugyanis, a családjához.
- Szerintem egy kicsit túlságosan is kicsípted magadat. Csak egy családi ebédre megyünk, nem pedig felszedni valakit! - sziszegte Hayato a fogai között, miután megérkeztünk Sagano San házához.
- nyugodj már meg, a szoknyám hossza pont megfelelő, szóval maradj csöndben! - becsöngettünk, Sagano San, pedig ajtót nyitott nekünk.
- Csak, hogy megjöttetek! Mai nagyon csinos vagy ma! - még, hogy én vagyok a csinos? Akkor ő meg egy isten. Abban a fekete ingében, aminek a felső három gombját szerintem szándékosan hagyta nyitva, igazi Adonisznek nézett ki.
- Ne haragudjon, hogy késtünk, de Mai már megint nem tudta eldönteni, hog mit vegyünk fel!
- Ne járass már le engem, pont most, különben nem viszünk magunkkal!
- Nem hinném, hogy az engedélyed kellene, nem vagy az anyám!
- Nem fejeznétek már be? Ha ezt folytatjátok, akkor egyikőtök sem fog velem jönni! - duzzogva karba tettük a kezünket, majd megvártuk, míg Sagano San elkészül, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Mi van Akira - val, kérdezte Hayato út közben?
- Nagisa - val van. Azt mondta, be kell pótolniuk valamit, amit évekkel ezelőtt be kellett volna. Nem hiszem, hogy érdekelnének a mocskos részletek!
- Ennyi idő után is szereti?
- Nem hinném, de Akira - nak, sosincsenek lezáratlan nőügyei - szerencsére az út nem volt hosszú, így hamar odaértünk. Sagano San családja, egy nem túl gazdag környéken lakik, mégis van egy nagy házuk, ahol nyolcan elférhetnek. Igen Sagano San nagy családba született bele.
- Milyen klassz ház! - ámuldozott Hayato, én pedig bólogattam.
- Nézzétek meg belülről, ha lesz időm, ha könyvesboltot is megmutatom nektek. - bementünk a házba, ami belülről is legalább annyira szép és tágas volt, mint kívülről. Az étkezőbe mentünk, ahol már az egész család ott volt, ám Sagano - nak meg akadt a szeme valakin.
- Te meg mit keresel itt? - kiáltott Ryuu - re, aki Sagano apja mellett ült néma csöndben.
- Kota, ne beszélj így az öcséddel! - csitítgatta őt a nagyapja.
- Ő nem az öcsém és nem is lesz az soha! Nem értem, miért hoztátok őt ide!
- Ő is a család része, még ha nem is én vagyok az apja! - vette őt védelmébe Sagano papája.
- Nagyon köszönöm, hogy befurakodsz a családomba! - Ryuu csak ült csendben, de azért rám mosolygott, amit viszonoztam is. Sagano csak duzzogva leült a neki kikészített helyre.
- Mai, Hayato, örülünk, hogy ti is eljöttetek. Kicsit sajnáltam, hogy végül mégse vagy Kota barátnője, de remélem tényleg úgy alakulnak közted és Ryuu között a dolgok, ahogyan azt mesélte nekünk! - Sagano nővére igazán figyelmes volt, bennem viszont picit felment a pumpa. Mégis mi a fenét mondott neki Ryuu? Hiszen mi nem is járunk együtt. Na mindegy. Az ebéd attól függetlenül nagyon szuper volt, Sagano családja is igazán jó fejnek tűnt, szóval nem volt semmi gond, egészen az étkezés végégig.
- Tudom, hogy nem a megfelelő idő ez most, de ha már ilyen kedvesen befogadtak a családjukba, akkor itt szeretném megkérdezni Mai - tól, hogy lenne e a barátnőm!
- Mi a fenét művelsz? - sziszegtem a fogaim között.
- Tudtam én, hogy az egyik fiamnak úgyis megakad rajtad a szeme! - büszkélkedett Sagano apja.
- Ki a fene mondta, hogy közénk tartozik! - állt fel dühösen Sagano, majd felrángatta a földről, a megszeppent Ryuut.
- Mit akarsz tenni? Talán meg akarsz ütni? Akkor tedd meg mire vársz?
- Nem engedem, hogy Mai a tiéd legyen! - azzal elengedte és dühösen kiviharzott. A szép időt felváltotta az eső és a villámlás. Én azon nyomban Sagano után siettem.
- Sagano San, várjon már!
- Mit akarsz? Tudtál erről, már hogyne tudtál volna!
- Arról, hogy Ryuu járni akar velem, arról igen, de a bejelentésről egyáltalán nem. Különben is, miért mondta azt, hogy ne legyek az övé? Csak nem féltékeny?
- Hogyne lennék az? Hiszen te egy tök normális lány vagy, szép is vagy, meg okos is, de túl fiatal is. Viszont én tényleg nem szeretném, ha vele járnál!
- Akkor tegyen valamit ez ellen! - erre közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Ez volt a második csókunk, mégis ezt éreztem igazinak, hiszen minden érzése benne volt, pozitív és negatív is. Ezt a Saganot szerettem volna látni mindig is. A csókja nagyon jól esett, ám akkor megláttam Ryuut, aki az esőben álldogál, így elhúzódtam tőle.
- Azt hiszem, én most inkább bemegyek! - Sagano hátat fordított nekem és visszament a házba, így egyedül maradtam Ryuu - vel.
- Ne haragudj, hogy ilyet mondtam! Látom, hogy te a bátyámat szereted, szóval nem foglak többet zaklatni.
- Nézd Ryuu, tisztában vagyok azzal, hogy szeretsz én viszont össze vagyok zavarodva, mert nem tudom kit szeressek. Ott vagy te is és a bátyád is, én pedig nem tudok választani közületek, bármennyire is szeretnék. Ezt muszáj megértened!
- meg is értem, ezért mondtam, hogy többet nem foglak zaklatni. Már elköszöntem mindenkitől, szóval megyek is haza! - azzal fogta magát és otthagyott engem egyedül, az érzéseimmel együtt. Gőzöm sem volt, innen hogyan tovább, mindössze annyiban voltam biztos, hogy beléjük szerettem.
- Szerintem egy kicsit túlságosan is kicsípted magadat. Csak egy családi ebédre megyünk, nem pedig felszedni valakit! - sziszegte Hayato a fogai között, miután megérkeztünk Sagano San házához.
- nyugodj már meg, a szoknyám hossza pont megfelelő, szóval maradj csöndben! - becsöngettünk, Sagano San, pedig ajtót nyitott nekünk.
- Csak, hogy megjöttetek! Mai nagyon csinos vagy ma! - még, hogy én vagyok a csinos? Akkor ő meg egy isten. Abban a fekete ingében, aminek a felső három gombját szerintem szándékosan hagyta nyitva, igazi Adonisznek nézett ki.
- Ne haragudjon, hogy késtünk, de Mai már megint nem tudta eldönteni, hog mit vegyünk fel!
- Ne járass már le engem, pont most, különben nem viszünk magunkkal!
- Nem hinném, hogy az engedélyed kellene, nem vagy az anyám!
- Nem fejeznétek már be? Ha ezt folytatjátok, akkor egyikőtök sem fog velem jönni! - duzzogva karba tettük a kezünket, majd megvártuk, míg Sagano San elkészül, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Mi van Akira - val, kérdezte Hayato út közben?
- Nagisa - val van. Azt mondta, be kell pótolniuk valamit, amit évekkel ezelőtt be kellett volna. Nem hiszem, hogy érdekelnének a mocskos részletek!
- Ennyi idő után is szereti?
- Nem hinném, de Akira - nak, sosincsenek lezáratlan nőügyei - szerencsére az út nem volt hosszú, így hamar odaértünk. Sagano San családja, egy nem túl gazdag környéken lakik, mégis van egy nagy házuk, ahol nyolcan elférhetnek. Igen Sagano San nagy családba született bele.
- Milyen klassz ház! - ámuldozott Hayato, én pedig bólogattam.
- Nézzétek meg belülről, ha lesz időm, ha könyvesboltot is megmutatom nektek. - bementünk a házba, ami belülről is legalább annyira szép és tágas volt, mint kívülről. Az étkezőbe mentünk, ahol már az egész család ott volt, ám Sagano - nak meg akadt a szeme valakin.
- Te meg mit keresel itt? - kiáltott Ryuu - re, aki Sagano apja mellett ült néma csöndben.
- Kota, ne beszélj így az öcséddel! - csitítgatta őt a nagyapja.
- Ő nem az öcsém és nem is lesz az soha! Nem értem, miért hoztátok őt ide!
- Ő is a család része, még ha nem is én vagyok az apja! - vette őt védelmébe Sagano papája.
- Nagyon köszönöm, hogy befurakodsz a családomba! - Ryuu csak ült csendben, de azért rám mosolygott, amit viszonoztam is. Sagano csak duzzogva leült a neki kikészített helyre.
- Mai, Hayato, örülünk, hogy ti is eljöttetek. Kicsit sajnáltam, hogy végül mégse vagy Kota barátnője, de remélem tényleg úgy alakulnak közted és Ryuu között a dolgok, ahogyan azt mesélte nekünk! - Sagano nővére igazán figyelmes volt, bennem viszont picit felment a pumpa. Mégis mi a fenét mondott neki Ryuu? Hiszen mi nem is járunk együtt. Na mindegy. Az ebéd attól függetlenül nagyon szuper volt, Sagano családja is igazán jó fejnek tűnt, szóval nem volt semmi gond, egészen az étkezés végégig.
- Tudom, hogy nem a megfelelő idő ez most, de ha már ilyen kedvesen befogadtak a családjukba, akkor itt szeretném megkérdezni Mai - tól, hogy lenne e a barátnőm!
- Mi a fenét művelsz? - sziszegtem a fogaim között.
- Tudtam én, hogy az egyik fiamnak úgyis megakad rajtad a szeme! - büszkélkedett Sagano apja.
- Ki a fene mondta, hogy közénk tartozik! - állt fel dühösen Sagano, majd felrángatta a földről, a megszeppent Ryuut.
- Mit akarsz tenni? Talán meg akarsz ütni? Akkor tedd meg mire vársz?
- Nem engedem, hogy Mai a tiéd legyen! - azzal elengedte és dühösen kiviharzott. A szép időt felváltotta az eső és a villámlás. Én azon nyomban Sagano után siettem.
- Sagano San, várjon már!
- Mit akarsz? Tudtál erről, már hogyne tudtál volna!
- Arról, hogy Ryuu járni akar velem, arról igen, de a bejelentésről egyáltalán nem. Különben is, miért mondta azt, hogy ne legyek az övé? Csak nem féltékeny?
- Hogyne lennék az? Hiszen te egy tök normális lány vagy, szép is vagy, meg okos is, de túl fiatal is. Viszont én tényleg nem szeretném, ha vele járnál!
- Akkor tegyen valamit ez ellen! - erre közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Ez volt a második csókunk, mégis ezt éreztem igazinak, hiszen minden érzése benne volt, pozitív és negatív is. Ezt a Saganot szerettem volna látni mindig is. A csókja nagyon jól esett, ám akkor megláttam Ryuut, aki az esőben álldogál, így elhúzódtam tőle.- Azt hiszem, én most inkább bemegyek! - Sagano hátat fordított nekem és visszament a házba, így egyedül maradtam Ryuu - vel.
- Ne haragudj, hogy ilyet mondtam! Látom, hogy te a bátyámat szereted, szóval nem foglak többet zaklatni.
- Nézd Ryuu, tisztában vagyok azzal, hogy szeretsz én viszont össze vagyok zavarodva, mert nem tudom kit szeressek. Ott vagy te is és a bátyád is, én pedig nem tudok választani közületek, bármennyire is szeretnék. Ezt muszáj megértened!
- meg is értem, ezért mondtam, hogy többet nem foglak zaklatni. Már elköszöntem mindenkitől, szóval megyek is haza! - azzal fogta magát és otthagyott engem egyedül, az érzéseimmel együtt. Gőzöm sem volt, innen hogyan tovább, mindössze annyiban voltam biztos, hogy beléjük szerettem.
