5.rész Egy felejthetetlen éjszaka

"Légy a szépségem, míg a buli meg nem áll"(Yamapi: Party don't stop)

 Yabuki Mai

Vissza az iskolába! Lett a mai nap mottója. Nem mondom, hogy unalmas, főleg mert itt vannak a barátaim Mineta és Yukino, de azért kicsit unalmas is. Az elmúlt három napban konkrétan nem történt semmi érdekes. Se nyomozás, se valami izgalmas kaland. Persze megértem, hiszen Sagano San elég sok mindenen ment most keresztül és érthető, ha nem akart velünk találkozni. A nap szokásosan kezdődött: Unalmas órák, Kento, aki még mindig nem tudja, hogyan legyen kedves hozzám és persze a barátaim. Mondhatni úgyis, hogy teljesen rendben ment minden, ameddig meg nem érkezett egy bizonyos személy, pontosabban Sagano féltestvére Abeno Ryuu. Volt nála pár szál rózsa, de vajon miért jött pont ide? Biztos összejött, az egyik lánnyal az osztályomból.
- Mai Chan! - kiáltott nekem vigyorogva, majd Kento - t, arrébb lökve odaült közvetlenül mellém és a kezembe nyomta a virágokat.
- Mégis honnan ismersz te engem? Hiszen még sohasem találkoztunk - próbáltam úgy tenni, mintha nem ismerném, nehogy a barátaim megsejtsenek bizonyos dolgokat.
- Ugyan már! Néhány napja, a féltesóm irodájában te is ott voltál. Már akkor is annyira aranyos voltál, ahogyan megvédtél, én meg gondoltam meghálálom. Szóval, mikor randizunk?
- Ki mondta, hogy akarok veled randizni? Egyébként, meg nem is ismersz engem.
- Mindent tudok rólad: Hogy a bátyáddal élsz, az apátok egy nagyon gonosz ember és beszélsz a halottakkal! - az utolsó tényt, már a fülembe suttogta, nekem pedig kiszaladt a vér az egész testemből.
- Valami kém vagy? Egyébként meg nem járok olyanokkal, akik keresztbe tesznek másoknak, főleg ha a bátyámról van szó.
- Akkor legalább gyere el velem, Sagano barátjának a bulijába. Nem fogsz belehalni vagy igen?
- Hét te! Mit fogdosod a csajomat mi? - Kento kissé idegesen odasétált hozzánk, majd zsigerből lökött egyet Ryuu - n, aki viszonozta a kedvességet. Végül a két fiú elkezdett farkasszemet nézni egymással.
- Ti idióták, lekopnátok végre rólam? Nem vagyok senki barátnője és nem is leszek. Ryuu köszönöm a meghívást, de tudom, hogy hol lakik Akira San, nem kell gardedám. Kento hálás lennék, ha nem hívnál a barátnődnek azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok az. Most pedig megtennétek, hogy lekoptok végre? - igyekeztem határozott lenni, ami azt hiszem sikerült is, hiszen mindkét fiú csalódottan elment.
- Mai Chan nagy voltál! Ugye minket is elhívsz abba a buliba? Ne feledd mi vagyunk azok, akik mindig kiállnak érted! - Yukino rácsapott egyet a padomra, majd átkarolta Mineta - t.
- Hát persze, de tuti nem éreznétek jól magatokat.
- Ha Yuki nem próbálkozik be nálam, én jól fogom magamat érezni! - a barátnőm ledobta a válláról Yuki kezeit, majd visszaült a mellettem lévő helyre.
- Srácok, ha akartok, de nem vállalok értetek felelősséget! - ők hevesen bólogattak, ln pedig vettem egy mély levegőt. Azt hiszem ez egy hosszú nap lesz. Yuki és Mineta egész nap azzal nyaggattak, hogy miért nem fogadtam el Abeno Ryuu meghívását. Szerintük igazán összeillenénk. Szerintem pedig, nem kéne hülye tanácsokat osztogatniuk. Miután végeztünk az iskolával, én elindultam haza, hogy legyen időm felkészülni a bulira. Nem értem, hogy Akira San miért nem említette meg ezt a partit. Ahogyan hazafelé igyekeztem, egy ismerős hangot hallottam meg.
- Kota most komolyan, mikor vallod be neki?
- Ez nem olyan egyszerű! Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere.
- Akkor ezért nem merted elhívni őt a buliba nem igaz?
- Talált süllyedt. Remélem, te azért emlékezteted rá igaz?
- Persze, hiszen a haverom vagy. Na most menjünk és készüljünk fel a bulira! - én a fal mögé húzódtam és megvártam amíg elmennek. Vajon kiről beszélgethettek? Lehetséges lenne, hogy az a valaki én voltam? Talán imáim meghallgatásra találtak és Sagano San mégis csak érdeklődik irántam? Miután látókörön kívül voltak indultam is tovább hazafelé. Igazán ki kell csípnem magamat, ha tetszeni akarok Sagano San - nak. Valahogy, magamra kell hívnom a figyelmét. Persze azt tudom, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Miután hazaértem, már csak Hayato hűlt helyét találtam. Hagyott egy cetlit, amiben leírja, hogy ő már elment Sagano San házához, hogy segítsen a buli előkészületeiben. Én felmentem a szobámba, hogy átöltözhessek. Előkerestem. a kedvenc ruhámat, ami egy hosszú fekete fehér szoknyás ruhát, egy fehér magassarkút és az anyukámtól örökölt fülbevalót. A hajamat begöndörítettem, majd oldalt befontam. Kisminkeltem magam, majd mikor elkészültem, felkaptam a táskámat és már indultam is. Hívtam egy taxit, ami elvitt engem egyenesen Sagano San házához. Már elig vártam, hogy megérkezzek és minden szem egyből rám szegeződjön. Elvégre mégis csak lány vagyok, aki vágyik a figyelemre. Miután megérkeztem, kiszálltam, fizettem és becsöngettem a házhoz. Akira nyitott nekem ajtót.
- Nahát Mai alig ismertelek meg. Bár kétlem, hogy bárkit megismernék. Talán kicsit sokat ittam! - nevetett teli torokból, majd beengedett a lakásba. A partin, már sok ember volt, köztük a bátyám és egy rakás ismeretlen ember.
- Akira San mond csak kik ezek az emberek?
- Középiskolai haverok. Már olyan régen nem volt együtt ez a bagázs, hogy jó ötletnek tűnt ez a buli, de senki sem akar inni velem! Viszont be akarlak mutatni valakinek! - Akira elkapta a csuklómat, majd egyenesen egy vele egyidős nőhöz vezetett, aki épp a telefonját igyekezett megszerelni.
- Mégis minek hoztál ide? - kérdeztem tőle, olyan halkan, hogy az idegen, még véletlenül se hallja meg amit mondok.
- Nagisa szeretném bemutatni neked Kota leendő barátnőjét Yabuki Mai - t! - a nő felnézett a napszemüvege mögül, majd elmosolyodott.
- Kicsit fiatal hozzá nem gondolod? Viszont azt el kell ismernem, hogy remek az ízlése, igazán szép lányt sikerült választania! A nevem Kinomiya Nagisa, gondolom Akira már mesélte, hogy milyen jó barátok voltunk mi a középiskolában.
- Igen már említették. Na és magát is Akira hívta meg?
- Ne legyél ennyire zavarban. Nem kell magázódni az annyira nem menő. Egyébként igen ő hívott meg. Nehezen hagytam otthon, a kicsi nevelt fiamat. Mióta az apja meghalt szegény nem találja a helyét a világban. Egyébként holnaptól valószínűleg jobban meg fogod ismerni.
- Ezt meg, hogy érted? Hány éves a nevelt fiad?
- 18 éves. Az apja egy kicsit idős volt hozzám, de kellett a pénz és más választásom nem igen volt.
- Értem. Na és Sagano San hol van?
- Várja, hogy a vendége itt legyen. Nehéz volt meggyőzni, hogy engedje meg, hogy ő is eljöjjön, de  végül beadta a derekát.
- Tehát van kísérője! - mondtam csalódottan. Én meg már azt hittem, hogy végre levehetem őt a lábáról, erre tessék! Kicsit elvette ez az egész a kedvemet és már épp készültem menni, mikor valaki elkapta a csuklómat.
- Téged, még nem láttalak itt. Akira egyik újabb nője vagy? - a hang tulajdonosát, ezer közül is felismertem volna.
- Sagano San, ne mondjon nekem ilyet, mert zavarba hoz! - kikaptam a csuklómat, a kezéből, majd megigazítottam a hajamat.
- Mai Chan? Ne haragudj, csak nem ismertelek fel ebben a ruhában. Nagyon jó választás volt.
- Na és ez magát mit érdekli? Hiszen van már kísérője a partira vagy nem?
- Igen van. Az édesanyám lesz az, ha nem bánod!
- Az édesanyja? Akkor ő az akit, nem mert elhívni?
- Te hallgatóztál? Ez nem szép dolog, de neked kivételesen elnézem. Igen ő lenne az. Szerettem volna kicsit közelebb kerülni hozzá, miután annyi évig külön voltunk. Azt hiszem, ma talán jobban megismerhetem őt.
- Sajnálom, nem akartam hallgatózni. Akkor én nem is zavarok tovább.
- Hiszen, még be sem mutattam neked az édesanyámat! Szeretném, ha megismernéd - erre megint elkapta a csuklómat, majd egy Akira - val beszélgető, negyvenes éveiben járó nőhöz vezetett. Sagano San édesanyja, gyönyörű nő. A térdig érő fekete ruhája tökéletesen kiemelte az alakját.
- Nahát Kota, csak nem ő a kis barátnőd? - kérdezte Sagano San anyja és megsimogatta a karomat.
- Igazság szerint én nem is vagyok a barátnője. Csak segítek neki néhány ügyben.
- Jaj édesem, ne légy zavarban. Én nagyon örülök, hogy a fiam ilyen szép lányt talált magának. Kérlek viseld gondját a fiamnak! Én nem tehettem meg, de te ugye megteszed?
- Hát ha maga kéri Abeno Chan akkor persze! - nagyon zavarban voltam. Mégis mi a fenét vár tőlem? Hiszen én nem is vagyok a barátnője és nem állok hozzá ennyire közel sem. Magamhoz vettem, egy pohár pezsgőt és már éppen készültem lehúzni, mikor Sagano ismét elkapta a csuklómat.
- Ezt nem szabadna! Még fiatal vagy ahhoz, hogy olyan matt részeg legyél mint a bátyád! - mutatott Sagano a vidáman röhögcsélő bátyám felé, mire én inkább visszatettem a poharat.
- Ez a buli nem igazán nekem való. Itt mindenki felnőtt, én pedig nem vagyok az.
- Akkor gyere velem fel tetőre. Ma úgyis telihold van! - felém nyújtotta a karját, én belekaroltam, majd együtt mentünk fel a tetőre. Valóban csodaszép volt ahogyan világított a hold.
- Milyen szép! Tényleg fantasztikus a kilátás.
- Igen mint a filmekben. Nekem az anyám azt mesélte, hogy egy teliholdas éjszakán születtem. Talán van benne valami. Olyan mint a filmekben.
- Ezt meg, hogy érti?
- A hold beragyogja az éjszakát. A lány csodásan fest, olyan akár a hercegnő és amikor a hold rávilágít, úgy ragyog, akár az égen a csillagok. Minden tökéletes, mintha csak egy filmben lennénk. Ha bár egy valami hiányzik ahhoz, hogy tökéletes legyen.
- Mi az? - vágtam rá hirtelen, mire ő gyengén a másik oldalára lökött, majd egy határozott mozdulattal az ajkaimra tapadt. Én pedig csak reflexből behunytam a szememet. Meg sem bírtam mozdulni. Valahogy nem így képzeltem el az első csókomat, de az, hogy Sagano San - tól kaptam, sokat jelent nekem. Azt hiszem, ez egy felejthetetlen éjszaka lesz.

Információk:

El is érkeztünk a következő részhez, ahol ismét felbukkant Sagano öccse, akiről kiderült, hogy igencsak tetszik neki Mai. Mai nagy hatást gyakorolt, ezen az estén Sagano - ra és még a férfi édesanyjára is. Szerintetek, hogyan alakul majd a csók után a páros kapcsolata? Egyáltalán van jövője ennek, a még el sem kezdődött kapcsolatnak?

Tudnivalók:

1. Nagisa, többször bukkan még fel a történet során, mivel neki is köze van a bűnüldözéshez.
2. A vörös rózsák Mai kedvenc virágai, mert a szerelemre emlékeztetik a lányt.