9.rész Egy kínos félreértés

"Ne aggódj, mind egyformák vagyunk, mindenki elrejti a lehetőségeit"(Kat Tun: Signal)

A tegnapi napom, tényleg pocsék volt. Igaz, hogy Sagano San bevallotta, hogy szeret és meg is csókolt, de ezt pont Ryuu előtt tette meg, aki tényleg nagyon tetszik nekem, szóval most két szék közül a padlóra estem. Fogalmam sincs, hogy melyikük lenne számomra az igazi. Ma van Sagano San születésnapja, Akira pedig rendezni akarna neki, egy bulit. Nos nem tudom, ő ennek mennyire fog örülni, de biztos ami biztos, Hayato meg én is besegítünk neki.

- Hayato, biztos jó ötlet ez? Mi van ha Sagano nem is akarja megünnepelni a születésnapját?

- Ugyan már, ez csak egyszer van egy évben, mint a karácsony. Akira különben is azt mondta nekem, hogy ez bevett szokás náluk!
- Remélem neked lesz igazad és nem kerülünk még ennél is nagyobb szószban, mint most vagyunk.
- Tényleg, mi van veled a törpével? Még mindig úgy oda van érted?
- Nem hiszem. Azok után ami tegnap történt, nem hinném, hogy szóba állna velem még egyszer.
- Miért, mit csináltál már megint?
- Hát, tudod Sagano-san tegnap megcsókolt és én hagytam neki, Ryuu viszont ezt meglátta és azt mondta, hogy lemond rólam. - láttam, hogy Hayato szeme kikerekedik, ez pedig nem jelentett jót.
- Mi az, hogy megcsókolt? majd adok én neki, csak találkozzak vele!
- Higgadj le, csak egy csók volt, de nagyon összezavart vele. Már fogalmam sincs kit szeressek!
- Mondjak én valamit? Ha rám hallgatsz inkább azzal a kölyökkel töltöd az időt, Sagano-nak különben sincs szüksége egy kislányra, mint amilyen te vagy!
- Kit nevezel te kicsinek? - háborodtam fel, mire a bátyám elnevette magát. Tudja hol van a gyenge pontom és általában ki is használja. Közben Akira is megérkezett és segített nekünk az utolsó simításokban. Remélem tényleg nem lesz gond abból, hogy Sagano tudta nélkül rendezzük ezt a bulit. Minden esetre szerintem egész jó munkát végeztünk. Miután mindennel elkészültünk, mi is el kezdtünk készülődni. Felvettem egy rózsaszín ruhát és egy hozzá passzoló kardigánt, majd a hajamat is begöndörítettem egy kicsit. Szerencsére sikerült rávennem a bátyámat, hogy vegyen fel valami elegánsat, legalább ma. Lassan megérkeztek Sagano munkatársai és barátai is, szóval már csak az ünnepelt hiányzott. Behúztuk a függönyöket és elbújtunk, hogy meg tudjuk lepni őt. Mikor megérkezett, akkor előbújtunk.
- Meglepetés! - kiabáltuk, Sagano pedig elég unott képet vágott. Úgy látszik tényleg nem akart ünneplést. Végül csak csettintett a nyelvével és Akira felé fordult.
- Tényleg nem tudtad megállni, nem igaz?
- Viccelsz velem? Végre volt ürügyem arra, hogy összecsődítsem a társaságot. Legalább megköszönhetnéd!
- Ez volt az utolsó alkalom! - emelte fel a mutató ujját, majd csatlakozott az őt ünneplő baráti körbe. Igazából mindenki jól szórakozott, engem kivéve. Még a bátyám is jól érezte magát a hullarészeg Akira társaságában. Persze Sagano néha rám mosolygott és megdicsért, hogy milyen csinos vagyok, de ennyi. Már azt gondoltam hazaviszem, mikor valaki hátulról egy szál vörös rózsát tolt az arcomba.
- Hé, ez szúr! - fordultam meg. - Ryuu-kun? - hirtelen fel sem ismertem. Fekete öltöny volt rajta és az addig szőke haját, most feketére festette át. Persze azt nem mondhatnám, hogy nem állt jól neki, épp ellenkezőleg, talán még jobban is mutatott így, mint korábban.
- Nem akarod elvenni? - nyújtotta felém a rózsát, mire bizonytalanul elvettem.
- Mit keresel itt? Nem hiszem, hogy Sagano meghívott.
- Nem is miatta jöttem, hanem miattad! Tudom azt mondtam, hogy nem kereslek többet, de gondolkoztam rajta és úgy döntöttem nem fogok lemondani rólad!
- Ezt meg, hogy érted?
- El fogom érni, hogy egy kicsit is úgy érezz majd ahogyan én!
- Ki mondta, hogy nem érzek úgy? - mélyen a szemébe néztem, amivel sikeresen belé fojtottam a szót. Erre Ryuu elkapta a csuklómat és felszaladtunk a tetőtérre úgy, hogy más ne vegye észre. Mondjuk amilyen állapotban voltak, kétlem, hogy bárki is észrevette volna, hogy nem vagyok ott. Kint már sötét volt és látni lehetett a csillagokat. Kicsit úgy éreztem magam, mint mikor Sagano először csókolt meg, a helyszín ugyanez a terasz volt. - Miért hoztál most ide?
- Azt a kérdést, amit az előbb feltettél nekem, mégis hogy értetted?
- Háááát.... - igyekezetem kitalálni valamit, amivel nem hozhatom magamat kellemetlen helyzetbe.
- Szerinted lehet nálad esélyem? - fogalmam se volt mit válaszoljak. Egy részem azonnal igent akart mondani, de egy másik még habozott egy kicsit. - Nem kell most rögtön válaszolnod, de már nem bírom tovább! - erre magához húzott és egy csókot nyomott a számra. Teljesen elgyengültem, szinte olyan voltam, mint a fagyi ami elolvad a napon és mire észbe kaptam, a kezem már a derekán volt és csak falták az ajkaim az övéit. Azt hiszem itt az idő végre nem csak egy helyben toporogni, mert most már tudom, hogy vele akarok lenni!

8.rész Felvétel a családba

"Elbúcsúzok és köszönetet mondok neked, a könnyeken keresztül"( Kamenashi Kazuya: Sayonara Arigatou)

Yabuki Mai

A mai nap szuperül indult. Sagano San ugyanis meghívott minket a családjához ebédelni. Eredetileg úgy volt, hogy ma inkább otthon tanulok, de ez azért mégiscsak jobb nem? Ami Ryuu - t illeti... Nos sokat gondolkoztam rajta és nem is lenne rossz, ha együtt járnánk, de nem vagyok biztos magamban. Talán ez azért van, mert még sosem volt barátom. Hayato mát nyúzza a fülemet, hogy szedjem fel végre, de ez nem olyan egyszerű. Hiszen ott van Sagano San is, aki iránt tényleg érdeklődöm. Na mindegy, nem akartam belemenni ebbe. Mivel odakint tűzött a nap, magamra vettem egy kalapot is és úgy indultunk el Sagano San házához, ő visz el minket ugyanis, a családjához.
- Szerintem egy kicsit túlságosan is kicsípted magadat. Csak egy családi ebédre megyünk, nem pedig felszedni valakit! - sziszegte Hayato a fogai között, miután megérkeztünk Sagano San házához.
- nyugodj már meg, a szoknyám hossza pont megfelelő, szóval maradj csöndben! - becsöngettünk, Sagano San, pedig ajtót nyitott nekünk.
- Csak, hogy megjöttetek! Mai nagyon csinos vagy ma! - még, hogy én vagyok a csinos? Akkor ő meg egy isten. Abban a fekete ingében, aminek a felső három gombját szerintem szándékosan hagyta nyitva, igazi Adonisznek nézett ki.
- Ne haragudjon, hogy késtünk, de Mai már megint nem tudta eldönteni, hog mit vegyünk fel!
- Ne járass már le engem, pont most, különben nem viszünk magunkkal!
- Nem hinném, hogy az engedélyed kellene, nem vagy az anyám!
- Nem fejeznétek már be? Ha ezt folytatjátok, akkor egyikőtök sem fog velem jönni! - duzzogva karba tettük a kezünket, majd megvártuk, míg Sagano San elkészül, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Mi van Akira - val, kérdezte Hayato út közben?
- Nagisa - val van. Azt mondta, be kell pótolniuk valamit, amit évekkel ezelőtt be kellett volna. Nem hiszem, hogy érdekelnének a mocskos részletek!
- Ennyi idő után is szereti?
- Nem hinném, de Akira - nak, sosincsenek lezáratlan nőügyei - szerencsére az út nem volt hosszú, így hamar odaértünk. Sagano San családja, egy nem túl gazdag környéken lakik, mégis van egy nagy házuk, ahol nyolcan elférhetnek. Igen Sagano San nagy családba született bele.
- Milyen klassz ház! - ámuldozott Hayato, én pedig bólogattam.
- Nézzétek meg belülről, ha lesz időm, ha könyvesboltot is megmutatom nektek. - bementünk a házba, ami belülről is legalább annyira szép és tágas volt, mint kívülről. Az étkezőbe mentünk, ahol már az egész család ott volt, ám Sagano - nak meg akadt a szeme valakin.
- Te meg mit keresel itt? - kiáltott Ryuu - re, aki Sagano apja mellett ült néma csöndben.
- Kota, ne beszélj így az öcséddel! - csitítgatta őt a nagyapja.
- Ő nem az öcsém és nem is lesz az soha! Nem értem, miért hoztátok őt ide!
- Ő is a család része, még ha nem is én vagyok az apja! - vette őt védelmébe Sagano papája.
- Nagyon köszönöm, hogy befurakodsz a családomba! - Ryuu csak ült csendben, de azért rám mosolygott, amit viszonoztam is. Sagano csak duzzogva leült a neki kikészített helyre.
- Mai, Hayato, örülünk, hogy ti is eljöttetek. Kicsit sajnáltam, hogy végül mégse vagy Kota barátnője, de remélem tényleg úgy alakulnak közted és Ryuu között a dolgok, ahogyan azt mesélte nekünk! - Sagano nővére igazán figyelmes volt, bennem viszont picit felment a pumpa. Mégis mi a fenét mondott neki Ryuu? Hiszen mi nem is járunk együtt. Na mindegy. Az ebéd attól függetlenül nagyon szuper volt, Sagano családja is igazán jó fejnek tűnt, szóval nem volt semmi gond, egészen az étkezés végégig.
- Tudom, hogy nem a megfelelő idő ez most, de ha már ilyen kedvesen befogadtak a családjukba, akkor itt szeretném megkérdezni Mai - tól, hogy lenne e a barátnőm!
- Mi a fenét művelsz? - sziszegtem a fogaim között.
- Tudtam én, hogy az egyik fiamnak úgyis megakad rajtad a szeme! - büszkélkedett Sagano apja.
- Ki a fene mondta, hogy közénk tartozik! - állt fel dühösen Sagano, majd felrángatta a földről, a megszeppent Ryuut.
- Mit akarsz tenni? Talán meg akarsz ütni? Akkor tedd meg mire vársz?
- Nem engedem, hogy Mai a tiéd legyen! - azzal elengedte és dühösen kiviharzott. A szép időt felváltotta az eső és a villámlás. Én azon nyomban Sagano után siettem.
- Sagano San, várjon már!
- Mit akarsz? Tudtál erről, már hogyne tudtál volna!
- Arról, hogy Ryuu járni akar velem, arról igen, de a bejelentésről egyáltalán nem. Különben is, miért mondta azt, hogy ne legyek az övé? Csak nem féltékeny?
- Hogyne lennék az? Hiszen te egy tök normális lány vagy, szép is vagy, meg okos is, de túl fiatal is. Viszont én tényleg nem szeretném, ha vele járnál!
- Akkor tegyen valamit ez ellen! - erre közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Ez volt a második csókunk, mégis ezt éreztem igazinak, hiszen minden érzése benne volt, pozitív és negatív is. Ezt a Saganot szerettem volna látni mindig is. A csókja nagyon jól esett, ám akkor megláttam Ryuut, aki az esőben álldogál, így elhúzódtam tőle.
- Azt hiszem, én most inkább bemegyek! - Sagano hátat fordított nekem és visszament a házba, így egyedül maradtam Ryuu - vel.
- Ne haragudj, hogy ilyet mondtam! Látom, hogy te a bátyámat szereted, szóval nem foglak többet zaklatni.
- Nézd Ryuu, tisztában vagyok azzal, hogy szeretsz én viszont össze vagyok zavarodva, mert nem tudom kit szeressek. Ott vagy te is és a bátyád is, én pedig nem tudok választani közületek, bármennyire is szeretnék. Ezt muszáj megértened!
- meg is értem, ezért mondtam, hogy többet nem foglak zaklatni. Már elköszöntem mindenkitől, szóval megyek is haza! - azzal fogta magát és otthagyott engem egyedül, az érzéseimmel együtt. Gőzöm sem volt, innen hogyan tovább, mindössze annyiban voltam biztos, hogy beléjük szerettem.

7.rész Hayato és a színésznő esete

"Történhetne egy varázslat és így nem hullanának arcodról, a szomorúság könnyei?"(Akanashi Jin: Eternal)

Yabuki Hayato

Másnap az iskolában kezdtem. Az egyetemi anyagok sokszor unalmasak és fárasztóak. Az időm nagy részét általában azzal töltöm, hogy bambán bámulok ki a fejemből, legalább is eddig ezt tettem. Viszont mióta legnagyobb bánatomra Abeno Ryuu lett a padtársam, hála a drága osztályfőnöknek, azóta folyton megkapom azt, hogy milyen tökfej is vagyok. Bezzeg ő a minta diák. Van abban valami, hogy hasonlít a húgomhoz. Ő is annyira pedálgép és idegesítő, mint Mai. Persze Ryuu igyekszik mindig kihozni a sodromból, ez most sem volt másképp. 

- Hé Hayato remélem felkészültél, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy hamarosan rokonok leszünk! - azt a bamba vigyort az arcáról szívesen letöröltem volna, ha nem ígértem volna meg Mai - nak, hogy békén hagyom a kölyköt.

- A húgom még nem mondott igent és valószínűleg nem is fog! Szóval ne éld bele magadat kölyök!

- Ugyan már Hayato, te talán nem azt akarod, hogy a húgodnak legyen valakije és ne lógjon folyton a nyakadon? - van benne valami. Ha Mai idejét lefoglalná a barátja, akkor kevesebb időt töltene azzal, hogy engem nyaggasson. Nem is lenne olyan rossz, így több szabadidőm lenne.

- Mégis mik a terveid a húgommal?

- Szeretném, ha a barátnőm lenne, aztán majd meglátjuk. Persze ehhez a te engedélyed is kell Hayato!

- Ha megadom akkor meg tudod ígérni, hogy Mai tényleg boldog lesz?

- Abban biztos vagyok! Na mit mondasz? - kinyújtotta felém a kezét, én pedig kezet ráztam vele.

- Rendben van. Most pedig kérlek ne nyaggass te is a tanulással! Tudod te milyen nehéz fenntartani, a rossz fiús imidzsemet? - Ryuu elnevette magát és az én szám is mosolyra húzódott. Remélem tényleg komolyan veszi amit megígért nekem. Miután a sulinak vége lett, együtt indultunk el a rendőrség felé. Ryuu - nak, még volt egy elintézetlen ügye, nekem pedig be kellett mennem a szokásos csapat megbeszélésre. Az őrsön Sagano, Akira és a húgom már csak rám vártak.

- Bocs a késésért! - beléptem a terembe, majd a táskámat a földre hajítottam.

- Ő meg mit keres itt kérdezte Sagano, miközben farkasszemet nézett az öccsével.

- Én is örülök, hogy látlak kedves bátyám. Szép napunk van nem igaz? Én csak Mai Chan miatt jöttem, szóval ha nem bánnád, néhány percre elrabolnám.

- De igenis bánom! Ha nem látnád éppen megbeszélést tartunk, neked pedig itt semmi keresnivalód nincsen!

- Sagano San ne beszéljen így vele, most nem csinált semmi rosszat! - a húgom természetesen Ryuu védelmére kelt és be kellett vallanom, hogy ezúttal a kölyök tényleg nem csinált semmi rosszat.

- Rendben felfogtam, hogy te továbbra is gyűlölni fogsz. Én meg azt hittem, hogy meg tudjuk ezt beszélni! - Ryuu fogta magát és kissé szomorúan távozott a teremből.

Yabuki Mai

Nem bírtam nézni, hogy Ryuu ilyen szomorúan megy el, ezért utána futottam.

- Ryuu állj meg! - utána kiáltottam, mire ő megállt és visszafordult.

- Hallottad, ő továbbra sem kedvel engem, akkor meg miért maradjak?

- Sagano San nem kedvel, én viszont igen, szóval nem kell elmenned. Ha valami rosszat mond neked, akkor majd én megvédelek! - rámosolyogtam, mire ő odasétált hozzám és szorosan megölelt. Az ölelésétől melegség árasztotta el a testemet és a gyomromban ezernyi pillangó kezdett el vadul cikázni. Vajon miért érzem ezt? De ami a legfontosabb, miért épp az ő közelében, vagyok ennyire nyugodt? Hiszen azóta tetszik nekem Sagano San, amióta csak megismertem. Akkor miért pont a testvérébe kezdek beleszeretni?

- Köszönöm Mai Chan. Akkor visszamegyünk? - én bólintottam egyet, majd mindketten visszamentünk.

- Sagano San Ryuu marad és segít nekünk a nyomozásban. Már tegnap is bebizonyította, hogy ért hozzá, mikor megoldotta, a halott pincér ügyét amit magának kellett volna!

- Nocsak mióta érdekel téged ennyire a nyomozás?

- Amióta te lettél a példaképem! Bár nagyon nehéz megszoknom, hogy van egy másik testvérem is, de azt hiszem menni fog. A kérdés csak az, hogy te miért utálsz engem ennyire? - láttam, hogy Sagano San kényelmetlenül érzi magát és a pillantásából úgy éreztem, mintha nem tudná rá a választ és Ryuu sarokba szorította volna.
- Na akkor mi a mai feladat? - kérdeztem, hogy félbeszakítsam ezt a kellemetlen pillanatot.
- Egy eltűnt színésznő után kell nyomoznunk. A neve Angela! - ránéztem a bátyámra, akinek a testéből az összes vér kifutott. Falfehér arccal bámult maga elé. Angela volt az első szerelme, amikor még középiskolába jártak mindketten. Hayato nagyon szerette, de mikor a nő egyre több szerepet kapott, végül kénytelenek voltak szakítani.
- Mai beszélnem kell veled! - súgta Hayato a fülembe, én pedig bólintottam egyet, majd hallótávolságon kívülre mentünk.
- Mi történt Hayato?
- Én tudom hol van Angela! Nem eltűnt, csak megszökött. Nem bírta a nagy nyomást, ezért úgy hete felkeresett, hogy segítséget kérjen tőlem.
- Szóval te bujtatod őt? Mégis hol van Hayato?
- Azt nem mondhatom meg. Nem lennék olyan szívtelen, hogy csak úgy az újságírók elé dobnám, mint kutyák elé a csontot. Ha szerelmes leszel, akkor majd megérted, hogy jobb néha mások érzéseit a sajátjaink elé helyezni. Azt hiszem még nem tudtam teljesen elfelejteni. Megértesz ugye?
- Rendben segítek neked, de kérlek ne hozz engem kellemetlen helyzetbe.
- Csak nem attól félsz, hogy megutál? - Hayato Sagano San felé mutatott.
- Dehogyis, de ő bízik bennünk. Nagyon rosszul érintené, ha kiderülne, hogy átvertük. Hayato nagyon vigyázz, mert könnyen megütheted a bokádat!
- Tudom mit csinálok. Most már csak el kell hoznom onnan, ahol most lakik és soha többé nem fogják rákényszeríteni semmire sem - én bólintottam egyet, majd visszamentünk a fiúkhoz.
- Mégis mi történt? - kérdezte Sagano, miközben felállt a székről, amin az imént ült.
- Semmi, csak beszélgettünk, amolyan testvéri beszélgetés volt.
- Rendben van akkor lássunk neki. Ismertek valakit, aki közel állt az eltűnt személyhez? Muszáj lenne beszélnem vele, hogy kiderítsem, mégis mely helyekre mehetett, vagy ha valaki elrabolta, akkor sikerüljön a nyomára bukkanni.
- Nem ismerünk senkit sem. Különben is, ő egy színésznő aki mindennap megfordul a tévében, így nem sok mindent meg róla. Hisz ő is álarcot hord, mint bármelyik másik színész! - Hayato igyekezett hazugságát beadni Saganonak, aki úgy tűnt bekapta a horgot. Ezek után már nem kérdezett semmit, csak közölte, hogy keressünk szemtanúkat és nyomokat. Én egyenesen Ryuu - hoz mentem, mert muszáj volt szívességet kérnem tőle.
- Ryuu a segítségedre lenne szükségem!
- Mi történt Mai? A nyomozáshoz van köze igazam van?
- Hayato bújtatja Angela - t.
- Tehát akkor a nő nem is tűnt el?
- Nem. Hayato nem szeretné, ha még egyszer kényszerítenék őt arra, hogy elvállaljon egy újabb munkát. Elvégre Angela már felnőtt és tud saját döntéseket hozni, a jövőjét illetően. Szeretném ha segítenél elbújtatni, hogy Sagano ne találhassa meg.
- Rendben van, csak bízd rám. Bár biztos vagyok benne, hogy Sagano csak még jobban fog utálni, mint eddig, de most ez a legkevésbé sem érdekel.
- Hé minden meg fog oldódni, ne aggódj! Különben is nem hiszem, hogy sokáig tudna haragudni rád, hiszen te egy nagyon jó fiú vagy! Szuper vagy Ryuu! - nyomtam egy puszit az arcára, majd indultam is volna, de fél füllel meghallottam, mit motyog magának.
- Nem vagyok szuper, de érted bármit megteszek! - elmosolyodtam, majd visszamentem a bátyámhoz. Annyi kérdés kavargott a fejemben. Ryuu és Sagano próbálják utálni egymást oylan vehemensen, mikor leír az arcukról, hogy képtelenek rá, hiszen a vér örökre összeköti őket.
- Hol voltál? Sagano már hívott, hogy áll a nyomozás.
- Ryuu segít neked elbújtatni Angelat. Szóval csak bíznod kell benne.
-Komolyan? Mégis mit tud az a kölyök, amit én nem?
- Hát elég sok mindenben jobb nálad kedves bátyám! - Hayato szeme összeszűkült, én pedig elnevettem magamat.
- Akkor én megyek megkeresem a kölyköt és indulunk is. Saganonak egy szót se! - a mutatóujjamat, a számra tettem jelezve, hogy nem szólok egy szót se.

Yabuki Hayato

Kicsit tartottam attól, hogy pont Ryuu siet a segítségemre, de ha Mai szerint tud egy helyet, ahol elrejtőzhet Angela, akkor az egy biztos pont. Nagyon nem szeretném, ha botrány lenne belőle, hiszen szegényt így is sok rajongó zaklatja és ő már fel szeretne hagyni a színészkedéssel, amit meg tudok érteni. A középiskola óta a rajongója vagyok és nem túlzok azt állítani, hogy a mi kapcsolatunk nagyon kiegyensúlyozott volt. Sajnos a munkái miatt nem maradhattunk együtt, ettől függetlenül én még mindig táplálok érzéseket iránta.

- Ryuu akkor indulhatunk?

- Persze menjünk. Már tudom is hova fogjuk vinni azt a színésznőt.

- Elmondanád nekem is, vagy magadban akarod tartani?

- Az apámnak van egy nyaralója Oszakában, amit nem használ. Oda elvisszük és addig marad ott, ameddig csak szeretne. ha kell kikönyörgöm nála, hogy adja nekem és akkor ott élheti nyugodtan az átlagemberek unalmas életét.

- Hű te aztán tényleg nem vagy semmi! Egyébként kösz a segítséget, tényleg sokat jelent! - ő csak bólintott egyet, majd elindultunk, hogy elvihessük Angelat a rejtekhelyéről, ami egy eldugott kis viskó volt, valahol a város szélén. Jobb híján, muszáj volt odavinnem, mert nincs túl sok pénzem, hogy saját lakást tudtam volna venni neki. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk. Útközben azon töprengtem, hogy Ryuu vajon tényleg ennyire szemét módon kedves, vagy csak a húgomat próbálja ezzel felszedni. Bár kétlem, hogy szüksége lenne ilyen módszerekre, hiszen a lányok rendszerint az ilyen rohadtul aranyos kölykökbe esnek bele mint ő, hiába van szőke haja és ijesztően jeges tekintete.

- Az lesz az! - mutattam a házra, mire Ryuu felhördült.

- Te komolyan képes vagy egy nőt ilyen borzasztó körülmények között tartani?

- Nem volt jobb, én ugyanis per pillanat nem vagyok gazdag mint te! - kiszálltunk a kocsiból, majd berohantunk a házba.

- Hayato mi történt? - Angela előlépett a fürdőszobából és kis híján halálra rémült, mikor meglátta Ryuu - t.

- Ne aggódj, ő segít neked új életet kezdeni! - a kölyökre mutattam, mire láthatólag egy kicsit megnyugodott.

- Ne aggódj, Hayato - hoz hasonlóan nekem is az a célom, hogy biztonságban legyél. Tessék itt van egy kulcs, ez nyitja a nyaralót Oszakában, ahová vinni fogunk. Biztos lehetsz benne, hogy ott senki nem keresne! - Ryuu Angela felé nyújtotta a kulcsot, aki kicsit bizonytalanul, de elvette.

- Köszönöm! Boldog vagyok, hogy Hayato - nak ilyen barátai vannak. Sajnálom amiért téged is belekevertelek.

- Ugyan már, ahol a szükség ott a segítség nincs igazam Hayato? - rám nézett, én pedig mosolyogva bólintottam. Miután Angela minden cuccát összeszedte, el is indultunk. Pontosabban indultunk volna, ha Sagano nem talált volna meg minket, mikor kisétáltunk a házból.

- Nocsak, nocsak csak nem a szökevények? - mindhárman hátrapillantottunk és megláttuk, ahogy Sagano kicsit sem boldogan karba tett kézzel áll és támasztja a ház falát.

- Mégis honnan tudta meg? - sziszegtem a fogaim között, mire Sagano készségesen válaszolt.

- Tettem rád egy nyomkövetőt. Tudtam, hogy valamire készülsz, ezért jobbnak láttam, ha figyeltetlek. Ugye tudod, hogy ez, a hatóság kijátszása, ami akár börtönnel is büntethető Hayato?

- Azért kap börtönt, mert megvédte azt akit szeret? - Mai megjelent Sagano mögött.

- Mondtam, hogy várj meg a kocsiban! - Sagano a húgomra pillantott, de Mai folytatta.

- Ha maga szerint azt büntetendő, ha valaki a saját érdekeit háttérbe helyezi azért a valakiért akit szeret, akkor maga soha nem volt még igazán szerelmes! Hayato jól tette, hogy nem szólt magának és én is ezt tettem volna! - mind a négyünknek leesett az álla, legfőképpen Sagano - nak. Nem hinném, hogy gondolt volna arra, hogy Mai ennyire vehemensen képes megvédeni azokat, akik fontosak neki.

- Örülhetsz Hayato, hogy nem jelentelek fel. Ami pedig magát illeti kedves Angela, menjen és kezdjen egy új élete, ahol nem zaklathatja senki sem! - Ránéztem Sagano - ra, aki igyekezett nem kimutatni az érzéseit, de én láttam, hogy szíve szerint ő is azt tette volna mint én. Angela elmosolyodott, majd felém fordult.

- Hayato köszönök mindent! Te tényleg egy szuper srác vagy. Azért néha látogass mag engem oké? - én rámosolyogtam majd bólintottam egyet.

- Viszlát Angela és vigyázz magadra!

- Viszlát Hayato! - még egyszer elmosolyodott, majd Ryuu társaságában beültek a kocsiba, hogy Ryuu Oszakába vihesse Angelat.

- Hát úgy tűnik egy újabb esetet göngyölítettünk fel! - Mai összecsapta a tenyerét és elmosolyodott.

- Azt hiszem kezdünk összeszokni nem igaz? - Sagano felé fordultam, ami inkább az eget kémlelte.

- Nagyon remélem, ha legközelebb ilyen esetbe keveredsz, akkor előtte szólsz nekem. Megértetted Hayato?

- Persze főnök. Most már menjünk haza, mert kezdek megfagyni! - így hát fogtuk magunkat és hazamentünk.

Megjegyzés:

Megérkezett a következő fejezet. Kicsit bepillanthattunk Hayato szerelmi életébe. Angela nem most volt utoljára a történet szerves része. Ryuu úgy tűnik haladást ért el Mai - nál és Hayato is kezdi megkedvelni a fiút. Vajon van rá esély, hogy Sagano idővel megszeresse az öccsét, vagy ugyanolyan rosszban lesznek, mint eddig voltak?

Információk:

1. Angelat, Kuroki Meisa ihlette, aki egyébként a Hayato szerepére választott Akanishi Jin felesége.
2. Hayato első és egyetlen szerelme volt Angela, a lány után már nem járt senkivel
3. A nyomkövetőt, amit Sagano Hayato - ra tett, valójában egy chip volt, amit akkor tett fel a fiú kabátjára, mikor az a húgával beszélt.

6.rész Orosz rulett

"Épületről épületre járok, állíts meg elvesztem az irányítást"(Yamapi: Turn off lights)

Yabuki Hayato

A tegnapi buli, valami elképesztő volt. Nem gondoltam volna, hogy Sagano ennyi embert ismer. A húgomat viszont nem láttam sehol és egy idő után, Sagano is eltűnt. Remélem ezek ketten nem voltak kettesben, mert az igazán szúrná a szememet. A változatosság kedvéért, ma nem volt tanítás, mert az iskolát felújítják. Így Mai - al együtt maradtam otthon, akinek sikerült lebetegednie. Sagano és Akira, ma teljesen elérhetetlenek voltak, amit egy kicsit furcsálltam is. Cserébe viszont érkezett egy kellemetlen vendég, a húgom egyik osztálytársa.

- Te meg mi a fenét keresel itt Kento? - kiabált rá a húgom.

- Csak azért jöttem, mert szeretnélek téged, meg a bátyádat meghívni az apám kaszinójának a megnyitójára. Remélem veszed a fáradságot és el fogsz jönni.

- Na és mégis mikor lesz az a híres megnyitó? - kapcsolódtam bele a beszélgetésbe.

- Ma este. Ja és Mai keress valami normális göncöt, mert máskülönben nem fognak téged beengedni! - Legszívesebben behúztam volna annak a kölyöknek, amiért így beszélt a húgommal. Viszont azt el kell ismernem, hogy jó ötletnek hangzott ez a megnyitó. Biztos jó buli lesz keveredni az elitekkel.

- Na Mai te el akarsz menni abba a buliba? - kérdeztem, miután a srác végre hazament.

- Hát nem is tudom. Szerintem nem lenne valami jó ötlet odamenni. Ki tudja milyen emberek járnak az ilyen helyekre.

- Akkor keress valami szórakozást mára, mert én ki nem hagyom.

- Most komolyan Hayato, miért kell mindig bajba keverned magadat? Szerintem felesleges oda menned, a végén úgyis az lesz, hogy leiszod magad és csak valamikor hajnalban esel majd haza!

- Ezért kell az, hogy te is ott legyél. Mivel te úgyse szoktál inni, majd te hazaviszel.

- De nekem még nincsen jogosítványom. Szerinted így hogyan vigyelek majd haza?

- Majd cipelsz a hátadon! - elnevettem magam, mire Mai dühösen rám pillantott.  Végül is addig fűzögettem, ameddig bele nem ment.

- Szerinted nem kellene felhívnunk Sagano Sant, hogy ő is eljöjjön? - kérdezte, miközben válogatta a ruháját ma estére.

- Felesleges. Van így is elég gondja. Mi majd megoldjuk, elvégre nem vagyunk már gyerekek. Különben is, őt nem hívta meg senki. Inkább öltözz, mert el fogunk késni!
- Rendben van, de ha bajba kerülünk, akkor majd ne tegyél szemrehányást nekem! - megrántotta a vállát, majd elment a fürdőszobába, hogy elkészülhessen. Lényegében azért nem akartam, hogy Sagano is tudomást szerezzen a dologról, mert már nem vagyunk ötévesek, akiket pátyolgatni kell, másrészt, meg hogy nézne ki, ha odaállítanánk a partira egy rendőrrel? Miután Mai egy óra múlva végre készen lett, elindultunk a kaszinó felé. Az út rövidebb is lett volna, ha nem épp egy dugó kellős közepébe csöppentünk volna. Ez újabb fél órát elvett az estéből és már úgy érkeztünk oda, hogy egyikünknek sem volt kedvem sokáig maradni. Amennyire vártam ezt a bulit, most meg annyira kifáradtam, hogy tuti nem húzom majd itt sokáig. Mikor megérkeztünk, a buli már javában zajlott. Megmutattuk a kint álló őröknek a meghívókat, majd bementünk. A hely még a legvadabb álmaimat is felülmúlta. Ahová csak néztünk, mindenhol kristálycsillárok lógtak le a plafonról, a póker asztalok arannyal voltak befestve és a terem közepén egy jókora rulett asztal is helyet kapott. Az asztalnál ismerős arcokat fedeztünk fel. Akira és Sagano épp italozgattak.
- Hayato haver csak, hogy megjöttél! - Sagano az asztalra csapott, majd felállva jól hátba veregetett. A hangján érződött, hogy bizony jó sok piát fogyasztott el az elmúlt egy órában.
- Mennyit ivott már? - kérdeztem suttogva Akirat, mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
- Hidd el nem akarod tudni! Ma van két éve, hogy a barátnője Mariko meghalt. Nem csodálom, hogy a pohár fenekére nézett elég rendesen!
- Hayato hol van a húgod? Meg kellene beszélnünk azt az apró kis csókot, amit tegnap adtunk egymásnak! - majd kiestek a szemeim! Remélem, hogy ezt viccnek szánta, különben esküszöm megfojtom. Mai még túl fiatal ahhoz, hogy komoly kapcsolata legyen.
- Mai ez igaz? - néztem a húgomra, mire ő félénken bólintott egyet. Mivel Sagano részeg volt, ezért úgy döntöttem, egyelőre békén hagyom.
- Egyébként, hogy kerültetek ide? - kérdeztem Akira - tól
- Riasztottak, hogy az egyik pincért, még nyitás előtt megölték.Nyomozni jöttünk ide, de az lett a vége, hogy Kota leitta magát, én meg nem hagyhattam csak úgy itt. Ha már itt vagytok nem segítenétek?
- De persze szívesen segítünk. Tud valaki a gyilkosságról?
- A tulaj fia igen. Ő találta meg a pincért.
- Srácok tudni akarjátok, hogy halt meg a barátnőm? Szívesen elmesélem! - Sagano mintha meg sem hallotta volna a beszélgetésünket vidáman lehúzott még egy pohár pezsgőt.
- Sagano San nem akarlak megsérteni, de ezt a történetet talán nem most kellene elmesélned - szólalt meg Mai jelezve, hogy nem igazán szeretne halálról hallani. Neki így is elég volt végignézni az anyánk halálát.
- Ugyan már kislány ez fontos része az életemnek. Ha nem akarod meghallgatni, akkor menj és keress magadnak valami jó szórakozást! - Mai erre, csak sértődötten leült Akira mellé.
- Hát gondolom nincs más választásom! - megrántottam a vállamat és leültem melléjük, Sagano pedig belekezdett a mesélésbe.
- A középiskolában ismertem meg Marikot. Mi voltunk az álompár. Akiraval és Nagisaval folyton együtt lógtunk. Persze a kapcsolatunk a gimi után is folytatódott. Aztán külön egyetemre mentünk, de megbeszéltük, hogy összefogunk költözni, amint az első évnek vége van. De az év végén bandatámadásba kerültünk és az egyik barom hasba szúrta úgy, hogy a mentők nem tudták megmenteni. Hát röviden ennyi történt. Azóta vannak pánikrohamaim, de tudom őket kezelni, szóval nincs semmi gond. Most pedig menjünk és lássunk munkához.
- Na azt már nem! Sagano San te itt maradsz Akiraval, mi pedig majd elintézzük - Mai olyan volt, mint egy igazi főnök.
- Hé én is menni akartam! - nyafogott Akira, mire válaszul csak egy szúrós pillantást kapott a húgomtól. Mai meg én fogtuk magunkat és oda mentünk az egyetlen emberhez, aki bármi értelmeset tudott mondani, vagyis Mai idegesítő osztálytársához. Úgy éreztem, hogy ez egy igen hosszú beszélgetés lesz.
- Hé Mameshiba! Mégis mit tudsz te a meggyilkolt pincérről? - kérdezte a húgom olyan hangnemben, hogy azt hittem elsüllyedek.
- Miért érdekel az téged? csak nem ismerted véletlenül?
- Természetesen nem, de Sagano San megkért minket, hogy segítsünk neki, mert ő most eléggé szét van esve.
- Azt vettem észre. Én azért hívtam ide, hogy dolgozzon, nem pedig azért, hogy itt heverje ki a szerelmi bánatát!
- Kedvességed határtalan! Már értem miért nem akar senki sem a közeledben lenni! - Mai elnevette magát és bizony az én szám is mosolyra húzódott.
- Rendben van, ha ennyire érdekel, nyitás előtt találtam az öltözőben. Gőzöm sincs ki ölhette meg, de jobb lesz ha gyorsan eltüntetitek a hullát, mielőtt rohadni kezdene.
- Jól van mitugrász, te menj vissza a drága vendégeidhez, mi meg elintézzük a hullát! - elkezdtem a vendégek felé lökdösni, mire ő vette a lapot és elhúzta a csíkot. Közben lopva Saganora pillantottam, aki ki tudja már hányadik pohár pezsgőjét hörpintette fel. Bosszúsan megráztam a fejemet, majd Mai nyomában bementünk az öltözőbe, ahol újabb kellemetlen meglepetés fogadott, név szerint Abeno Ryuu, aki épp a holttestet vizsgálgatta.
- Ryuu te meg, hogy kerülsz ide? - előzött meg Mai mielőtt beverhettem volna neki.
- Nem egyértelmű? Épp elvégzem a drága féltestvérem helyett a piszkos munkát. Nem is értem, hogy engedhetik meg neki, hogy a munkaideje alatt leigya magát a sárga földig.
- Nem hinném, hogy kikértük volna a segítségedet! - szólaltam meg végül és dühösen méregettem, a szőke hajú bociszemű srácot, akit azonban a húgom bámulása jobban izgatott.
- Mai ma a szokásosnál is csinosabb vagy! Többször kéne így öltözködnöd!
- Nos köszönöm, de most azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk nem? - Mai elég ügyesen leszerelte Ryuu - t, igazán büszke voltam rá.
- Rendben akkor hol akarjátok kezdeni? - kérdezte karba tett kézzel.
- Mai használnod kellene a képességedet! - böktem oldalba a húgomat, mire Mai dühösen rám nézett.
- Az nem megy egyik pillanatról a másikra! Nem én irányítom, ha a pincér szelleme kapcsolatba akar lépni velem, akkor meg fogja tenni. Egyébként nincs nyoma külső sérülésnek.
- Vagyis megmérgezték! - mindketten Ryuu - re néztünk, aki elégedetten mosolygott.
- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem tőle és hozzá hasonlóan én is karba tettem a kezemet.

- Ha megfojtották volna, akkor látszana a nyakán a kötél nyoma, vagyis csak méreg ötlhette meg, ami elég gyorsan hatott. Ennyit a képességeidről kedves Hayato! - legszívesebben ott helyben bevertem volna neki egyet, mikor Mai a fejéhez kapott. Az a szellem biztosan csak erre várt. Mindketten Mai mellé ültünk és vártuk, hogy a húgom mondjon valamit.
- Ryuu jól mondta, tényleg megmérgezték, méghozzá egy igen erős idegméreggel, ami szinte azonnal hatott. A pezsgőjébe csempészték bele.
- Kérdezd meg tőle ki tette ezt! - Ryuu gyengéden Mai vállára tette a kézét, én pedig reflexből lelöktem róla.
- Azt mondja, hogy ha kíváncsiak vagyunk rá, akkor kérdezzük meg Saganot, ennél többet nem mondhat.
- Mi az, hogy Saganot? talán ő volt a gyilkos? - kikerekedett szemekkel bámultam maga elé.
- Nem. Azt mondta, hogy a gyilkos az volt, aki a barátnőjét is megölte!
- Ezt meg honnan tudja? - Ryuu felállt e helyéről és idegesen tördelni kezdte a kezét.
- Onnan, hogy ő is tagja volt a bandának. De le akarta leplezni a banda fejét és elmondani, hogy ő ölte meg Marikot, mire ezt a jutalmat kapta érte.
- Hát ez nehezebb lesz mint gondoltam, de nem lehetetlen. Ha rám bízzátok az ügyet, akkor el fogom intézni! - Ryuu felsegítette a húgomat a földről, én pedig csak vadul pislogtam rá.
- Megtennéd Ryuu? Hiszen te nem is kedveled a bátyádat.
- Nem is miatta teszem, hanem miattad Mai. ha neked örömöt okoz az, ha meg lesz a gyilkos, akkor nagyon szívesen segítek neked. Na most menjünk vissza és vigyük haza azt az elázott rendőrt! - hirtelen rá sem ismertem a kölyökre. Úgy nézz ki, hogy totál beleesett a húgomba, persze még ki kell kérdeznem alaposan, mielőtt utat engednék neki. Miután felhívtuk a hullaszállítókat, visszamentünk a partiba, ahol már kezdtek fogyatkozni az emberek. Biztos megtudták, hogy egy hulla van a férfi öltözőben. Sajnálatos módra addigra nem csak Sagano, hanem Akira is csap részeg lett. Én felkaroltam Saganot, Ryuu Akirat és beültettük őket a kocsinkba, amjd mi hárman is beültünk. Mivel egy pohár alkoholt sem, így én vezettem. Közben lopva hátrapillantottam, nehogy Ryuu bármivel is bepróbálkozzon Mai - nál, ameddig én nem figyelek oda. Miután sikeresen hazaszállítottuk a két jómadarat, egészen az Abeno család házáig mentünk, hogy kitehessük Ryuu - t is. Mai kísérte el a kapuig, én pedig lehúztam a kocsi ablakát, hogy halljam mit mondanak egymásnak.
- Ryuu köszi még egyszer a segítséget! Nem is tudom mihez kezdtünk volna nélküled.
- Mai én szeretnék veled randira menni, és ha azt hiszed, hogy ez valami vicc, akkor tévedsz! Engem komolyan érdekelsz!
- Akkor mi lenne, ha egyszer nálunk ebédelnél és majd akkor megbeszéljük. Egyelőre ennél többet nem mondhatok.
- Rendben van. Akkor mit szólnál a hétvégéhez?
- Az jó lesz. Most mennem kell, mert Hayato már vár. Jó éjt Ryuu! - Mai se szó se beszéd nyomott egy puszit Ryuu arcára, majd egyenesen a kocsihoz szaladt és leült az anyósülésre.
- Az a gyerek totál beléd zúgott nem tűnt még fel?
- Gondolod? Talán van benne valami.
- Komolyan gondoltad amit neki mondtál? A randizásról?
- Azt hiszem, de nem vagyok benne biztos. Most inkább menjünk, mert késő van már Hayato! - én bólintottam egyet, majd beindítottam a kocsit és hazamentünk.

Megjegyzés:
És elérkezett a következő fejezet. Hayato számára kiderült, hogy húga és Sagano csókolóztak, valamint az is, hogy Ryuu igencsak érdeklődik Mai iránt. Szerintetek Ryuu megtalálja a gyilkost és egyáltalán van ötletetek, hogy Ryuu honnan tudhatja, hogy ki a gyilkos? Mai engedni fog a fiúnak és elmegy vele randizni? Minden apró kis véleményre nagyon kíváncsi vagyok. Remélem a következő fejezet is tetszeni fog.

Információk:

• Amit a pincér italába kevertek tetrodotoxin volt, ami megbénítja a légutakat és azonnali halálhoz vezet
• Kento családjának több helyen is vannak kaszinói, de ez a kaszinó Kento tulajdonában van.
• Sagano - nak nagy az igazságérzete, ami ital hatására még inkább előjött.
• Az a bizonyos gyilkos, aki a két esetet elkövette, a későbbiekben fel fog még tűnni.

5.rész Egy felejthetetlen éjszaka

"Légy a szépségem, míg a buli meg nem áll"(Yamapi: Party don't stop)

 Yabuki Mai

Vissza az iskolába! Lett a mai nap mottója. Nem mondom, hogy unalmas, főleg mert itt vannak a barátaim Mineta és Yukino, de azért kicsit unalmas is. Az elmúlt három napban konkrétan nem történt semmi érdekes. Se nyomozás, se valami izgalmas kaland. Persze megértem, hiszen Sagano San elég sok mindenen ment most keresztül és érthető, ha nem akart velünk találkozni. A nap szokásosan kezdődött: Unalmas órák, Kento, aki még mindig nem tudja, hogyan legyen kedves hozzám és persze a barátaim. Mondhatni úgyis, hogy teljesen rendben ment minden, ameddig meg nem érkezett egy bizonyos személy, pontosabban Sagano féltestvére Abeno Ryuu. Volt nála pár szál rózsa, de vajon miért jött pont ide? Biztos összejött, az egyik lánnyal az osztályomból.
- Mai Chan! - kiáltott nekem vigyorogva, majd Kento - t, arrébb lökve odaült közvetlenül mellém és a kezembe nyomta a virágokat.
- Mégis honnan ismersz te engem? Hiszen még sohasem találkoztunk - próbáltam úgy tenni, mintha nem ismerném, nehogy a barátaim megsejtsenek bizonyos dolgokat.
- Ugyan már! Néhány napja, a féltesóm irodájában te is ott voltál. Már akkor is annyira aranyos voltál, ahogyan megvédtél, én meg gondoltam meghálálom. Szóval, mikor randizunk?
- Ki mondta, hogy akarok veled randizni? Egyébként, meg nem is ismersz engem.
- Mindent tudok rólad: Hogy a bátyáddal élsz, az apátok egy nagyon gonosz ember és beszélsz a halottakkal! - az utolsó tényt, már a fülembe suttogta, nekem pedig kiszaladt a vér az egész testemből.
- Valami kém vagy? Egyébként meg nem járok olyanokkal, akik keresztbe tesznek másoknak, főleg ha a bátyámról van szó.
- Akkor legalább gyere el velem, Sagano barátjának a bulijába. Nem fogsz belehalni vagy igen?
- Hét te! Mit fogdosod a csajomat mi? - Kento kissé idegesen odasétált hozzánk, majd zsigerből lökött egyet Ryuu - n, aki viszonozta a kedvességet. Végül a két fiú elkezdett farkasszemet nézni egymással.
- Ti idióták, lekopnátok végre rólam? Nem vagyok senki barátnője és nem is leszek. Ryuu köszönöm a meghívást, de tudom, hogy hol lakik Akira San, nem kell gardedám. Kento hálás lennék, ha nem hívnál a barátnődnek azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok az. Most pedig megtennétek, hogy lekoptok végre? - igyekeztem határozott lenni, ami azt hiszem sikerült is, hiszen mindkét fiú csalódottan elment.
- Mai Chan nagy voltál! Ugye minket is elhívsz abba a buliba? Ne feledd mi vagyunk azok, akik mindig kiállnak érted! - Yukino rácsapott egyet a padomra, majd átkarolta Mineta - t.
- Hát persze, de tuti nem éreznétek jól magatokat.
- Ha Yuki nem próbálkozik be nálam, én jól fogom magamat érezni! - a barátnőm ledobta a válláról Yuki kezeit, majd visszaült a mellettem lévő helyre.
- Srácok, ha akartok, de nem vállalok értetek felelősséget! - ők hevesen bólogattak, ln pedig vettem egy mély levegőt. Azt hiszem ez egy hosszú nap lesz. Yuki és Mineta egész nap azzal nyaggattak, hogy miért nem fogadtam el Abeno Ryuu meghívását. Szerintük igazán összeillenénk. Szerintem pedig, nem kéne hülye tanácsokat osztogatniuk. Miután végeztünk az iskolával, én elindultam haza, hogy legyen időm felkészülni a bulira. Nem értem, hogy Akira San miért nem említette meg ezt a partit. Ahogyan hazafelé igyekeztem, egy ismerős hangot hallottam meg.
- Kota most komolyan, mikor vallod be neki?
- Ez nem olyan egyszerű! Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere.
- Akkor ezért nem merted elhívni őt a buliba nem igaz?
- Talált süllyedt. Remélem, te azért emlékezteted rá igaz?
- Persze, hiszen a haverom vagy. Na most menjünk és készüljünk fel a bulira! - én a fal mögé húzódtam és megvártam amíg elmennek. Vajon kiről beszélgethettek? Lehetséges lenne, hogy az a valaki én voltam? Talán imáim meghallgatásra találtak és Sagano San mégis csak érdeklődik irántam? Miután látókörön kívül voltak indultam is tovább hazafelé. Igazán ki kell csípnem magamat, ha tetszeni akarok Sagano San - nak. Valahogy, magamra kell hívnom a figyelmét. Persze azt tudom, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Miután hazaértem, már csak Hayato hűlt helyét találtam. Hagyott egy cetlit, amiben leírja, hogy ő már elment Sagano San házához, hogy segítsen a buli előkészületeiben. Én felmentem a szobámba, hogy átöltözhessek. Előkerestem. a kedvenc ruhámat, ami egy hosszú fekete fehér szoknyás ruhát, egy fehér magassarkút és az anyukámtól örökölt fülbevalót. A hajamat begöndörítettem, majd oldalt befontam. Kisminkeltem magam, majd mikor elkészültem, felkaptam a táskámat és már indultam is. Hívtam egy taxit, ami elvitt engem egyenesen Sagano San házához. Már elig vártam, hogy megérkezzek és minden szem egyből rám szegeződjön. Elvégre mégis csak lány vagyok, aki vágyik a figyelemre. Miután megérkeztem, kiszálltam, fizettem és becsöngettem a házhoz. Akira nyitott nekem ajtót.
- Nahát Mai alig ismertelek meg. Bár kétlem, hogy bárkit megismernék. Talán kicsit sokat ittam! - nevetett teli torokból, majd beengedett a lakásba. A partin, már sok ember volt, köztük a bátyám és egy rakás ismeretlen ember.
- Akira San mond csak kik ezek az emberek?
- Középiskolai haverok. Már olyan régen nem volt együtt ez a bagázs, hogy jó ötletnek tűnt ez a buli, de senki sem akar inni velem! Viszont be akarlak mutatni valakinek! - Akira elkapta a csuklómat, majd egyenesen egy vele egyidős nőhöz vezetett, aki épp a telefonját igyekezett megszerelni.
- Mégis minek hoztál ide? - kérdeztem tőle, olyan halkan, hogy az idegen, még véletlenül se hallja meg amit mondok.
- Nagisa szeretném bemutatni neked Kota leendő barátnőjét Yabuki Mai - t! - a nő felnézett a napszemüvege mögül, majd elmosolyodott.
- Kicsit fiatal hozzá nem gondolod? Viszont azt el kell ismernem, hogy remek az ízlése, igazán szép lányt sikerült választania! A nevem Kinomiya Nagisa, gondolom Akira már mesélte, hogy milyen jó barátok voltunk mi a középiskolában.
- Igen már említették. Na és magát is Akira hívta meg?
- Ne legyél ennyire zavarban. Nem kell magázódni az annyira nem menő. Egyébként igen ő hívott meg. Nehezen hagytam otthon, a kicsi nevelt fiamat. Mióta az apja meghalt szegény nem találja a helyét a világban. Egyébként holnaptól valószínűleg jobban meg fogod ismerni.
- Ezt meg, hogy érted? Hány éves a nevelt fiad?
- 18 éves. Az apja egy kicsit idős volt hozzám, de kellett a pénz és más választásom nem igen volt.
- Értem. Na és Sagano San hol van?
- Várja, hogy a vendége itt legyen. Nehéz volt meggyőzni, hogy engedje meg, hogy ő is eljöjjön, de  végül beadta a derekát.
- Tehát van kísérője! - mondtam csalódottan. Én meg már azt hittem, hogy végre levehetem őt a lábáról, erre tessék! Kicsit elvette ez az egész a kedvemet és már épp készültem menni, mikor valaki elkapta a csuklómat.
- Téged, még nem láttalak itt. Akira egyik újabb nője vagy? - a hang tulajdonosát, ezer közül is felismertem volna.
- Sagano San, ne mondjon nekem ilyet, mert zavarba hoz! - kikaptam a csuklómat, a kezéből, majd megigazítottam a hajamat.
- Mai Chan? Ne haragudj, csak nem ismertelek fel ebben a ruhában. Nagyon jó választás volt.
- Na és ez magát mit érdekli? Hiszen van már kísérője a partira vagy nem?
- Igen van. Az édesanyám lesz az, ha nem bánod!
- Az édesanyja? Akkor ő az akit, nem mert elhívni?
- Te hallgatóztál? Ez nem szép dolog, de neked kivételesen elnézem. Igen ő lenne az. Szerettem volna kicsit közelebb kerülni hozzá, miután annyi évig külön voltunk. Azt hiszem, ma talán jobban megismerhetem őt.
- Sajnálom, nem akartam hallgatózni. Akkor én nem is zavarok tovább.
- Hiszen, még be sem mutattam neked az édesanyámat! Szeretném, ha megismernéd - erre megint elkapta a csuklómat, majd egy Akira - val beszélgető, negyvenes éveiben járó nőhöz vezetett. Sagano San édesanyja, gyönyörű nő. A térdig érő fekete ruhája tökéletesen kiemelte az alakját.
- Nahát Kota, csak nem ő a kis barátnőd? - kérdezte Sagano San anyja és megsimogatta a karomat.
- Igazság szerint én nem is vagyok a barátnője. Csak segítek neki néhány ügyben.
- Jaj édesem, ne légy zavarban. Én nagyon örülök, hogy a fiam ilyen szép lányt talált magának. Kérlek viseld gondját a fiamnak! Én nem tehettem meg, de te ugye megteszed?
- Hát ha maga kéri Abeno Chan akkor persze! - nagyon zavarban voltam. Mégis mi a fenét vár tőlem? Hiszen én nem is vagyok a barátnője és nem állok hozzá ennyire közel sem. Magamhoz vettem, egy pohár pezsgőt és már éppen készültem lehúzni, mikor Sagano ismét elkapta a csuklómat.
- Ezt nem szabadna! Még fiatal vagy ahhoz, hogy olyan matt részeg legyél mint a bátyád! - mutatott Sagano a vidáman röhögcsélő bátyám felé, mire én inkább visszatettem a poharat.
- Ez a buli nem igazán nekem való. Itt mindenki felnőtt, én pedig nem vagyok az.
- Akkor gyere velem fel tetőre. Ma úgyis telihold van! - felém nyújtotta a karját, én belekaroltam, majd együtt mentünk fel a tetőre. Valóban csodaszép volt ahogyan világított a hold.
- Milyen szép! Tényleg fantasztikus a kilátás.
- Igen mint a filmekben. Nekem az anyám azt mesélte, hogy egy teliholdas éjszakán születtem. Talán van benne valami. Olyan mint a filmekben.
- Ezt meg, hogy érti?
- A hold beragyogja az éjszakát. A lány csodásan fest, olyan akár a hercegnő és amikor a hold rávilágít, úgy ragyog, akár az égen a csillagok. Minden tökéletes, mintha csak egy filmben lennénk. Ha bár egy valami hiányzik ahhoz, hogy tökéletes legyen.
- Mi az? - vágtam rá hirtelen, mire ő gyengén a másik oldalára lökött, majd egy határozott mozdulattal az ajkaimra tapadt. Én pedig csak reflexből behunytam a szememet. Meg sem bírtam mozdulni. Valahogy nem így képzeltem el az első csókomat, de az, hogy Sagano San - tól kaptam, sokat jelent nekem. Azt hiszem, ez egy felejthetetlen éjszaka lesz.

Információk:

El is érkeztünk a következő részhez, ahol ismét felbukkant Sagano öccse, akiről kiderült, hogy igencsak tetszik neki Mai. Mai nagy hatást gyakorolt, ezen az estén Sagano - ra és még a férfi édesanyjára is. Szerintetek, hogyan alakul majd a csók után a páros kapcsolata? Egyáltalán van jövője ennek, a még el sem kezdődött kapcsolatnak?

Tudnivalók:

1. Nagisa, többször bukkan még fel a történet során, mivel neki is köze van a bűnüldözéshez.
2. A vörös rózsák Mai kedvenc virágai, mert a szerelemre emlékeztetik a lányt.

4.rész Fenyegető kicsapás

"Valami elhomályosítja a gondolataimat, folyton ismétlem a hibámat"(Kamenashi Kazuya: Kizuna)

Yabuki Hayato

Épp a rendőrőrsön várom, hogy végre felvegyék a vallomásomat és elmehessek innen. Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? Ehhez vissza kell ugornunk, egy kicsit az időben, egészen ma reggelig. Addig ugyanis, minden simán ment. Elindultam a főiskolára,(amit ki nem állhatok, de ha kirúgnak, esélyem sincs tovább tanulni). Gyűlölöm, hogy egész álló nap, csak bent kell gebednem. Szívesen nyomozgatnék, én minden nap, de Sagano kijelentette, hogy erről szó sem lehet. Most, hogy a barátja Akira is velünk kezdett dolgozni, valahogy sokkal felszabadultabb lett. Talán, már nem érzi magát annyira egyedül. Miután sikeresen késtem legalább tíz percet, bevánszorogtam a terembe, majd egy köszönés kíséretében, a leghátsó padhoz sétáltam. Az ugyanis, mindig az én helyem volt, vagyis eddig. Azonban ma a megszokott kis helyemen, egy szőke hajú srác ült és a fülhallgatóján keresztül üvöltette a zenét. Persze a tanár nem hallotta, mert szegény ember kicsit nagyot halló.

- Hé kölyök, sürgősen emeld meg a hátsódat és húzás a helyemről! - kiabáltam neki, de ő mint aki meg sem hallotta volna, még a szemeit is becsukta.

- Bocs, de másik helyet kell keresned, én ugyanis nem szándékozom elülni innen.

- Igazán? Szeretnéd, hogy helyre tegyelek kis haver?

- Csak nyugodtan. Hol és mikor akarod megmutatni, hogy milyen gyenge vagy? - teljesen elborult az agyam és ott helyben bemostam egyet a gyereknek. Egyszerűen nem voltam képes türtőztetni magam. Mai ezt a betegségemmel magyarázza, de kezdem azt hinni, hogy csak szimplán rosszindulatú vagyok és ennek semmi köze a betegségemhez. Persze ezután, már ki lehetett találni mi következett. Hívták az igazgatót, én jól elhordtam őt mindennek és hívták a rendőrséget. Valahogy mindig itt lyukadok ki. Csak egyszer érném meg azt a napot, mikor azért hívnak be a zsaruk, mert valami jót csináltam. Persze erre semmi esélyt sem látok, tekintve, hogy folyton bajba kerülök. Felcsaptam a lábamat az asztalra és úgy vártam a zsarut, aki ki fog engem hallgatni. Azt a szerencsétlen kölyköt is behívják, akit megütöttem. Remélem nem kell találkozzak a béna képével, különben megint lekeverek neki egyet.

- Miért nem csodálkozom, hogy itt látlak! - az ajtó becsapódott mögöttem és Sagano lépett be rajta. Na most aztán tényleg gázban vagyok.

- Tudja milyen vagyok. Egyszer így, egyszer meg úgy, de mindig itt kötök ki.

- Szedd a holmidat sürgősen! Elviszlek téged egy helyre, ott elbeszélgetünk, utána pedig azt mondom kihallgattalak, így rendben vagyunk?

- Persze, tekintve, ha nem lesz a kioktató beszéd hosszú és unalmas - Próbáltam kicsit oldani a feszültséget, de azt kellett észrevennem, hogy ő nem igazán vevő erre.

- Nyomás Hayato! - rám kiabált, én pedig a táskámmal együtt, kiosontam az őrszobából. Remélem nem bukik le, különben miattam még ő is bajba keveredik és azt végképp nem szeretném. Miután sikeresen kiértünk, beültünk a kocsijába és elindultunk. Fogalmam sem volt, hogy hova akar vinni. Ha valami virágokkal teli rétre, akkor én hányni fogok, az tuti. Amikor elhagytuk, a Tokió táblát, kicsit bepánikoltam.

- Most meg hova a csudába megyünk? - kérdeztem és próbáltam kiugrani a kocsiból. Remek, már megint előjött a halálfélelmem.

- Megmutatom neked, hol éltem mikor annyi idős voltam mint te, hátha megjön az eszed végre! - begyorsított és bő tíz perc múlva elékeztünk Oszakába. Nagyon remélem, hogy Sagano valami villában lakott és azt akarja nekem mondani vele, ha nem tanulok nekem ilyenem sosem lesz. A hely ahová vitt, azonban Oszaka egyik legdélebbi pontja, ahol az ember nem lát mást, csak omladozó házakat, utcákon rohangáló szinte csont sovány gyerekeket, meg a téren mindenfélét árulgató embereket. A rossz érzésem, egyre inkább elfogott. Kiszálltunk a kocsiból, majd Sagano elkapta a csuklómat.

- Nézz csak körül és ha alaposan megfigyeltél mindent, akkor megmutatom én hol éltem a családommal, ameddig nem lett munkám! - én bólintottam egyet, majd a szememmel elkezdtem memorizálni a helyet. Egy szót sem tudtam kinyögni annyira rosszul éreztem magamat. Ezek az emberek, sehol sem jutnak munkához, sőt abban is kételkedem, hogy rendes oktatásban volt részük. bevallom eléggé megsajnáltam őket. Vettem egy mély levegőt, majd Sagano nyomában elindultunk, hogy megnézhessük azt a helyet, ahol a gyerekkorát töltötte. A sok rossz állapotú ház között, volt egy, ami igen csak kitűnt a többi közül. Nagy volt és kívülről egészen szép. Sagano megállt a ház előtt és a házzal szeme fordított engem.

- Látod, a különbséget, e között a ház között és azok között, ahol eddig elhaladtunk?

- Ez a ház rendezett és nem nézz ki úgy, mint ha össze akarna omlani.

- Mi voltunk ezen a környéken a leggazdagabbak, de én árvaházat csináltattam belőle, mikor 20 éves voltam, mint most te. Utána, költöztünk ki Tokióba és egy árva vas nélkül jártuk az egész várost. Sokszor aludtunk az autónkban, mert nem volt pénzünk hogy házat vehessünk. Ezért is tanultam annyira keményen az egyetemen. Folyton ingáznom kellett, Oszaka és Tokió között, de végig csak az járt a fejemben, hogy a családomnak szüksége van arra a házra, különben a nagyapám nem maradt volna életben. Persze a rendőri munkát nem emiatt vállaltam el.

- Mégis, miért mutattad meg ezt nekem? - húztam el a száma, majd végigsimítottam a hajamon.

- Azért, hogy lásd, ha nem vagy hajlandó komolyan venni a dolgokat, akkor te és a húgos is ugyanígy fogtok járni. Nem hagyhatod, hogy Mai mindent megcsináljon helyetted, mert össze fog rokkanni a súly alatt, amit a vállára raktál. 

- Én fogalmam sincs, hogy most mit kellene mondjak. Nem akarok ilyen helyzetbe keveredni, de fogalmad sincs róla, hogy mi nyomja a lelkemet! - ökölbe szorult a kezem, majd beleütöttem gyengén a ház falába.

- Mi lenne, ha elmesélném, nekem mi nyomja a lelkemet és utána pedig te is nekem?

- Nem bánom, de utána vigyél el innen! - Ő bólintott egyet, majd leült a ház elé.

- 23 évesen, 5 évvel ezelőtt, elveszítettem azt a lányt, aki mindennél többet jelentett nekem. Mariko, volt a szerelmem és a legjobb lány barátom. A legrosszabb mégis az volt, hogy nekem végig kellett néznem a halálát és nem tudtam rajta segíteni. A halála után, szorongás érzet tört rám és depressziós lettem. Az apám elcipelt az orvoshoz és ott derült ki, hogy pánikbeteg vagyok. Persze ez ma már csak átmeneti, akkor tör rám, ha valami megrázó élmény ér, vagy valaki felemlegeti a múltbéli dolgokat. Ezért sem akartam beszélni, a középiskolai dolgokról.

- Ez nagyon kemény lehetett, de az én helyzetem teljesen más ennél a hülye lelki traumánál, mert én sosem fogom tudni leküzdeni, ezt a nyamvadt betegséget! - éreztem, hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomat. Nem mintha, szoktam volna sírni, ez inkább az idegesség miatt volt.

- Ha elmesélnéd és nem fojtanád magadba, akkor talán könnyebb lenne szembenézni vele.

- Skizofrénia. Az a betegség, amiben már 12 éves korom óta szenvedek, az a skizofrénia! - láttam, ahogy Sagano biztató mosolya kezdett elhalványulni, míg az arcára nem fagyott a mosoly. Most először voltam képes bárkinek is elmondani az igazat. Nagyon remélem, hogy most nem fog elrohanni azzal az indokkal, hogy nem érzi jól magát, közben pedig halálra van rémülve.

- Ez teljesen komoly?

- Igen. emiatt vannak a dühkitöréseim. Nem azért ütök meg valakit, mert annyira boldoggá tesz, egyszerűen amiatt az átkozott betegség miatt nincs önkontrollom és nem tudom, mikor kell abbahagyni.

- A húgod tud róla?

- Szerinted mellettem lenne, ha tudná az igazat? Jobb, ha nem tudja, csak még jobban szenvedne. Így is elég volt neki, mikor az anyánk öngyilkosságát, végig kellett néznie.

- Ezt nem tudtam. Ez akkor megváltoztat mindent!

- Nem értelek. Mégis, mit változtatna meg?

- Csak kell egy papír, ami igazolja a betegségedet és akkor nem fogsz bajba kerülni, többet az iskolában. Ezzel tudod, majd igazolni a dühkitöréseidet.

- Te tényleg nem érted? Ha ez kitudódik, akkor mindenki félni fog tőlem és még az eddigieknél is kevesebb barátom lesz, sőt lehetséges, hogy nem is maradnak majd barátaim! Inkább játszom el, a kemény srácot, mint eddig. Te különben sem tudod, milyen egyedül lenni ezzel a nyamvadt betegséggel.

- Nem tudom, de én is keresztülmentem, már valami rosszon és fel tudtam állni belőle. Neked is menni fog Hayato! Csak elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy szembe nézz vele!

- Ugye nem mondod el senkinek sem, amit most hallottál?

- Köztünk marad. Most pedig mennyünk vissza, mert mostanra, van megbeszélve, az áldozatoddal a beszélgetés. Visszamentünk, az autóhoz és elindultunk vissza a Tokiói rendőrségre. Út közben végig azon gondolkodtam, amit Sagano mondott nekem. Lehet, hogy tényleg tisztáznom kellene vele, hogy mi a bajom? Nem hiszem, hogy most lenne elég bátorságom ehhez. Miután visszaértünk, láttam, hogy Mai idegesen toporgott, a rendőrség előtt. Mi kiszálltunk, mai pedig a nyakamba vetette magát.

- Hol voltál? Azt hittem valami bajod esett!

- mai nyugodj meg, csak elvittem a bátyádat kirándulni. Szerencsés vagy, amiért ilyen testvéred van - kicsit elmosolyodtam, majd mindhárman bementünk és vártuk, hogy az idegesítő szöszi gyerek, végre megérkezzen. Mai közben idegesen dülöngélt ide meg oda, én pedig kis híján elszédültem. 10 perc késés után, végül csak megérkezett. Még mindig az iskolában viselt ruhája volt rajta, a haja, pedig az egyik szemét csak nem teljesen eltakarta. A szája fel volt repedve és a pillantásával szinte ölni tudott volna.

- Nos örülök, hogy itt vagy Ryuu Kun igaz? - kérdezte Sagano, mire a gyerek elmosolyodott.

- Nem gondoltam volna, hogy anyám fia egy igazi zsaru. Hát úgy tűnik, véletlenek tényleg nincsenek! - mindhárman összenéztünk, Sagano pedig kis híján rosszul lett.

- Azt akarod mondani, hogy te vagy Abeno Ryuu? Abeno Kyuu fia?

- Igen én vagyok. Azért ha megnézlek téged, látszik, hogy anyám fia vagy és semmi közöd az apámhoz.

- Na most állj le megértetted? - álltam Ryuu elé és készültem megütni, mikor Mai elkapta a kezemet.

- Hayato, ne csinálj még nagyobb őrültséget. Inkább hagyd, hogy Sagano San kikérdezze és véget vethessünk, ennek az egésznek.

- Nincs semmi beszélni valóm vele! Hayato Mai várjatok meg a kocsinál és rögtön indulunk. Te meg jobban teszed, ha nem jössz többet a közelembe! - mondta idegesen Sagano Ryuu - nek, mire a fiú gúnyosan rámosolygott, az állítólagos bátyára. Sagano fogta magát és kisétált az ajtón, hátra sem nézve. Kezdem azt érezni, hogy érzelmileg elérte  határait. Nem lesz könnyű ezeket feldolgozni, de mi ott leszünk, hogy segíthessünk neki.

Megjegyzés:

Ahogyan Hayato is említette, ebben a részben Sagano érzelmileg elérte a határait. Kiderült, hogy Hayato és Sagano, mégis miért olyanok amilyenek, illetve felbukkant, a féltestvér is, aki még bonyodalmakat fog hozni a későbbiekben. Szerintetek, Hayato képes lesz bevallani Mai - nak, hogy mi a baja? És Ryuu milyen problémákat fog okozni, a kedves bátyának?

Információk:

• Sagano valójában azért nélkülözött, hogy segíthessen az árváknak. Ez azzal, magyarázható, hogy ő eldobta magától az anyja, ezért teljesen átérzi a gyerekek helyzetét.
• Hayato skizofréniában szenved, ami igazából, elmezavar ami téveszmékkel és dühkitöréssel is jár. Ennek tudható be, hogy agresszív és bárkit képes lenne megütni.
• Sagano pánikbetegsége, már az előző részben is előjött, mikor megismerte az anyját, de ez csak pár percig tartott.

3.rész Egy múltbéli esemény

"Miközben megingok és tétovázok, még mindig hiszek"(Kat Tun: One Drop)

 Sagano Kota

A mai nap akár lehetett volna, egy olyan nap is mint a többi. Amellett viszont nem tudnék elmenni, hogy ma van 7 éve, hogy a példaképem és a barátom Gokuro Hayato egy fenyegetésnek hála önként vetett véget az életemnek. Ez az eset nem csak engem, hanem a barátaimat is megrázta. Mindannyian felnéztünk rá. Kivételesen kivettem egy szabad napot, hogy egyedül lehessek. Szeretnék nyugodtan visszaemlékezni azokra az időkre, mikor még középiskolába jártam és nem kellett szembenézzek az élet igazságtalanságával. Teljesen rendben ment az életem, igaz most sem panaszkodhatok. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok a lakásban. Miután mindennel elkészültem elmentem sétálni egyet. A tavaszi most eléggé szeles volt. Persze az idő hogyan is lehetne szép, egy ilyen szomorú napon? Ahogyan jártam az utcákat, eszembe jutottak a régi szép idők. A középiskolában három barátommal együtt uraltuk az iskolát. Tekintve, hogy mi minden rosszban és veszélyesben benne voltunk, hamar az iskola kedvenceivé váltunk. Persze ezek az idők elmúltak, mind a négyen eltávolodtunk egymástól. legalábbis én ezt hittem. Azonban, az egyik fa előtt, egy ismerős alakot pillantottam meg.
- Kusano Akira? - kérdeztem és odasétáltam a velem egyidős sráchoz. Akira és én legjobb barátok voltunk már gyerekkorunk óta.
- Csak nem Sagano Kota? Ember de rég láttalak utoljára! - Miután szokása szerint rám csimpaszkodott és úgy próbált megölelni, mindketten elnevettük magunkat.
- Alig hiszem el, hogy tényleg te vagy az. Mesélj, mi volt Amerikában?
- Szívesen mesélnek, de sajnos teljesen át vagyok fagyva. Nem lehetne, hogy valami meleg helyen beszélgessünk tovább?
- Rendben, akkor menjünk át hozzám. Itt lakok pár utcányira!
- Nocsak, nagyon gazdag lehetsz, ha már saját lakásod van.
- Azt ne mond, hogy te még mindig az apáddal élsz együtt! - nevettem el magam. Akira és az apja, híresek voltak a heves vitáiktól, amibe általában nekem kellett közbeavatkoznom. Ez majdnem minden héten előfordult.
- Eszemben sincs azzal a vénemberrel élni együtt. Mikor kimentem Amerikába vettem magamnak saját lakást itt Japánban is. Egyébként meg valakinek át kellett vennie a családi vállalkozást és hát tudod, hogy mennyire megbízható vagyok.
- Hát persze, azért adtad tovább minden titkomat az egész iskolának. Ezek szerint át vetted, a magánnyomozói irodát apádtól?
- Igen. Igaz nem volt túl sok kedvem, de nem jöttek össze a dolgok Amerikában és végül, megint itt kötöttem ki melletted.
- Azt hiszem, nekem se ártott volna egy magánnyomozó. Talán akkor Mariko még élne!
- Kota, ne emészd már magadat. Ez az eset évekkel ezelőtt volt. Te nem tudtad, mire készülnek szóval ne hibáztasd magadat - én csalódottan bólintottam egyet, majd végre megérkeztünk a lakáshoz. Mindketten bementünk, majd elvonultam a konyhába, hogy kávét főzhessek.
- Egyébként, mi van a szerelmi életeddel? - kiabáltam ki a konyhából.
- Nem áll túl jól a szénám. A középiskola óta, nem volt komolyabb kapcsolatom. Vagyis azóta, amióta magadba bolondítottad Nagisat.
- Na állj! Ő volt az aki bolondult értem. Nekem végig Mariko volt az egyetlen lány, akivel jártam - miután kész lett a kávé, visszamentem Akira - hoz és a kezébe nyomtam a bögre gőzölgő italt.
- Egyébként még most is alig hiszem el, hogy 7 éve annak, hogy Gokuro Senpai meghalt. Valahogy még mindig olyan hihetetlennek tűnik az egész.
- Igen tényleg. Szerinted nem furcsa, hogy pont ezen a napon találkoztunk újra?
- Most hogy így mondod, tényleg eléggé különös. A lényeg viszont az, hogy újra élvezheted a legjobb haverod társaságát. Ugye mond, hogy nem vársz senkit sem. Mond, hogy nem csaltál meg senkivel? - suttogta a fülembe, mire nekem ismét nevetnem kellett. Akira mindig is határozottan kijelentette, hogy csak egyetlen legjobb barátom lehet és az pedig ő. Való igaz, nem volt túl sok időm barátkozni a munka miatt, szóval megőrizhette a pozícióját.
- Baka! Mégis, hogy juthatott ilyen az eszedbe. A drága Kusano Akirat senkiért sem cserélném le.
- Na ez a beszéd. egyébként szívesen megmutatnám hol lakok, de a helyzet az, hogy jelen pillanatban bogártalanítás folyik ott, ezért kénytelen leszel néhány napra befogadni engem.
- Ha megígéred, hogy nem lesz három nap múlva az egész ház olyan, mint egy kocsma!
- Jaj, tudod, hogy nem is szoktam annyit inni!
- A legutóbbi találkozásunkkor is ezt mondtad, utána pedig négykézláb vonszoltad haza magadat, a hátadon az egyik akkori díszpintyeddel.
- Lehet, néha kicsit túlzásba vittem, de már felnőttem és nem csinálok ilyeneket. Most inkább mesélj. Hallottam, hogy te vagy a legjobb rendőr, egész Japánban.
- Azért ez túlzás, bár lehet, hogy igazad van. Kár, hogy ezért még nem jár több fizetés.
- Erre vannak a gazdag rokonok! Ők fizetik a lakásodat, meg az egyéb költségeidet - Akira kétségtelenül imádott beszélni magáról, ami néha idegesítő, máskor viszont egész érdekes is tudott lenni. Már fél órája beszélgettünk, mikor csöngettek. Én fogtam magam és kinyitottam az ajtót. Nem kis meglepetésemre, a Yabuki testvérek álltak a küszöböm előtt.
- Sagano San jól érzi magát? Ma még nem bízott meg minket semmilyen feladattal! - Mai kérdőn a szemembe nézett. Azt hiszem elfelejtettem tájékoztatni őket arról, hogy ma nem lesz semmiféle nyomozás.
- Gyertek be és elmondok mindent. Ők bementek, Akira pedig egyből kiszúrta őket.
- Nahát Kota! Csak nem a barátnőd? Nem gondoltam volna, hogy a fiatalabb lányokra buksz. Milyen helyes kislány és még a gardedámját is elhozta magával! Mond csak, hogy fogsz így csókolózni vele, ha ez a kölyök folyton a nyakadba liheg?
- Mai nem a barátnőm! Hayato és ő, segítenek nekem a nyomozásban.
- Akkor megtarthatjuk a kislányt? Annyira aranyos! Bárcsak egy pár évvel fiatalabb lehetnék, tutira bepróbálkoznék nálad! - Mai elég kényelmetlenül érezte magát, ahogyan Akira próbált flörtölni vele.
- Sagano San, ki ez az idióta és mit keres a házadban?
- Ez az idióta, Kusano Akira a gyerekkori legjobb barátom és néhány napig itt fog lakni velem egy házban.
- Akira San, akkor maga már régóta ismeri Sagano Snat igaz? - kérdezte Hayato és elmosolyodott. Most fog jönni az a rész, amikor a kölykök elkezdenek kérdezősködni, ő meg továbbra sem fogja abbahagyni a beszédet.
- Ez csak természetes, de hagyjuk már a formalitást, hiszen csak 8 évvel vagyok idősebb nálad. Hívj csak Akira - nak, ahogyan mindenki más.
- Rendben van. Akkor Akira mesélnél nekünk arról, hogy milyen volt Sagano San gyerekkora?
- Szabad? - nézett rám csillogó szemekkel Akira, én pedig sóhajtva bólogattam.
- Inkább én elmesélem a dolgokat! - ültem le melléjük.
- Fenébe, pedig, már annyira rákészültem! - Akira duzzogva karba tette a kezét, én pedig elmosolyodtam.
- Oszakába jártunk, egy privát középiskolába. Az épület, jó ha volt vagy száz éves. Az órákat külön épületben tartották meg, mert féltek, hogy ránk omlik az épület. Akira, Mariko Chan, Nagisa Chan, meg én alkottunk egy bandát. Szinte mindenhová együtt jártunk: Együtt mentünk vásárolni, mindig valaki másnál tanultunk, együtt jártunk az iskolába, vagyis minden szabad percünket együtt töltöttük. Az iskolában csak úgy ismertek minket, mint a bajos négyes. Folyton benne voltunk, valami balhéban és hiába voltunk mind a négyen, kitűnő tanulók, a magatartásunkkal mindig voltak problémák.
- Kota volt a főkolompos, ő húzott bele minket a rosszba!- suttogta Akira, én viszont tökéletesen hallottam.
- Ne szólj közbe! Négyünknek, volt egy közös barátunk Gokuro Hayato, aki már nem volt az iskola tanulója, de ennek ellenére mindig visszajárt, amikor csak tudott. Egyfajta mentorunk volt. Amikor befejeztük az iskolát, mi négyen akkor is tartottuk a kapcsolatot. Noha mindannyian más egyetemre kezdtünk járni, a kapcsolatunk szoros volt, hála Gokuro Senpai - nak. Aztán 7 éve megváltozott minden. Hayato, egyre több fenyegetést kezdett kapni, egy adósság miatt, amit végül nem bírt el, ezért levetette magát a Jodo folyó felett lévő hídról. Gokuro halála óta, mi négyen nem találkoztunk. Ezért is örültem annak, hogy Akira mégis itt. Így nem olyan nehéz elviselni a fájdalmat, amit a barátunk elvesztése okozott. Ez viszont, már régi történet. Remélem ennyi elég is volt nektek mára. Holnap majd értesítelek titeket! - igyekeztem őket minél hamarabb kipaterolni innen, mert rám tört az a bizonyos pánik, ami akkor szokott előjönni, mikor egy számomra fájdalmas dologról beszélek. Amikor valaki az anyámról kérdezz, hasonló pánikroham fog el. Ők is készültek már menni, mikor Mai a fejéhez kapott. A mutató és középső ujjával, dörzsölni kezdte a halántékát és lassan becsukta a szemét.
- Gokuro San az! Próbál mondani valamit, de nem értem micsodát! - Mai hangja elhaló volt, de még így is érteni lehetett. Tehát, ez Mai képessége.
- Kérdezd meg tőle, ki volt az aki megzsarolta őt és mivel! - ő csak bólintott egyet.
- Gokuro San, ki volt az aki megzsarolta magát és miért? - Mai szeme még mindig csukva volt.
- Kota, mégis miért beszél ez a lány magába? - kérdezte Akira ijedten, mire én igyekeztem lecsendesíteni.
- Gokuro San azt mondja, hogy elég, ha csak annyit mond, hogy Abeno Kyuu! - A kezeim ökölbe szorultak, majd felpattantam a helyemről és Akira - val, a nyomomban kirohantam a lakásból. Az a vénember, már megint csupa gondot okoz nekünk! Ő volt az iskola igazgatója, ahová jártunk és nyíltan féltékeny volt Gokuro Senpai - ra, mert őt akarták igazgatónak választani. Azt azonban nem értem, mivel tudta megzsarolni őt. Hiszen alig ismerte.
- Kota várj már! Csak nem fogsz betörni a lakásába, mint valami bűnöző és fogod vallatni.
- Igazad van! Nem megyek egyedül, mert te is jössz velem! - Elkaptam a csuklóját, és már rohantam is vele együtt, egészen addig a bizonyos házig. Abeno Sensei gazdag ember lévén, egy villában lakott. Két gyermek büszke édesapja, az idősebb Ryuu, már egyetemista, a fiatalabb Makiko pedig még általános iskolába jár. Nem is értem, hogy két ilyen intelligens gyereknek, hogyan lehet egy ilyen zsarnok és szánalmas apja. Miután megérkeztünk a házhoz berontottunk és egyenesen a nappaliba mentünk.
- Nocsak kit látnak szemei! Csak nem a legjobb tanulónk Sagano Kota? Fiam te aztán semmit sem változtál.
- Ne tegyen úgy, mintha annyira örülne a viszontlátásnak. Maga mindig is gyűlölt minket és ezt sosem félt kimondani.
- Ugyan már. Ezért biztosan nem jöhettél ide. Szabad tudnom, hogy mi járatban vagy itt, a drága Kusano Kun társaságában?
- Tudjuk, hogy maga zsarolta Gokuro Hayatot! Ugye tudja, hogy mi történt vele?
- Igen, szegény ember, már azt se tudta hol van. Én mindig is tudtam, hogy egyszer vagy az őrültek házán végzi, vagy egy koporsóban. Úgy tűnik bejött a sejtésem! - a gúnyos mosolyát látva, eldurrant az agyam és elkaptam a torkát, majd egy határozott mozdulattal, a falnak nyomtam az öreget.
- Kota, képes lennél ilyesmit tenni? Ha hazajön a feleségem és a gyerekeim, mégis mit fognak rólad gondolni?
- Nem érdekel engem senki véleménye, magának viszont mindenképpen meg kell fizetnie azért, amit tett.
- Ha ezt az anyád látná, mégis mit gondolna rólad? Talán, ha vársz még néhány percet, akkor megkérdezhetjük őt is! - én olyan lettem, akár egy szobor. A kezeim lassan elengedték, az öreg nyakát. Mégis honnan ismeri ez a férfi az anyámat? Az nem lehet, hogy Abeno Kyuu legyen az anyám férje és a gyerekei pedig a féltestvéreim.
- Mégis honnan ismeri maga az anyámat?
- Onnan fiam, hogy a férje vagyok. Te pedig az én mostoha fiam vagy! Hát nem csodálatos? Hamarosan megismerkedhetsz a családod másik felével. Akira Kun, te talán megnémultál? - nézett Akira felé, aki eddig a hátam mögött rejtőzködött.
- Nem Sensei erről szó sincs, csak nem gondoltam volna, hogy maga meg Kota rokonok lennének.
- Igen, én sem tudtam addig, amíg az anyád nem mondta, hogy van egy másik fia is, akit sajnálatos módon le kellett mondania.
- Az a nő azért mondott le rólam, mert nem voltam fontos neki!
- Ez egyáltalán nem igaz Kota! - mindketten idegesen fordultunk meg. Amikor megláttam Abeno Suikot, a nőt aki életet adott nekem, ismét előtört bennem a pánik. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű lenne az édesanyám. Barna haja, hullámokban omlott a vállára, mélybarna szemei pedig úgy csillogtak, mint az égen a csillagok. A pánikérzetem, kezdett lassan elmúlni. Valami fura melegség járta át a testemet, ahogyan közelített felém.
- Kérem, ne közelítsen! Lehet, hogy hálás vagyok magának amiért életet adott nekem, de nem leszek a fia sem most sem soha!
-Kota te a fiam vagy, akár akarod, akár nem! Ugyan az a vér folyik az ereinkben, neked a testvéreidnek és nekem is.
- Akkor, meg miért dobtál el? Talán annyira nehezedre esett volna felnevelned engem?
- Már ezerszer megbántam. Mikor az apád képeket mutatott rólad, annyira meg akartalak téged ismerni, de féltem, hogy elutasítasz majd.
- Én nem tudom, hogy mit mondjak most. időre van szükségem, hogy ezt feldolgozzam.
- Ne aggódj! Annyi időt adok amennyit csak szeretnél. Azt hiszem, neked az lenne most a legjobb, ha a kis barátoddal hazamennétek. Nem szeretném, ha bajod esne.
- Már nem vagyok gyerek 28 éves vagyok! - kicsit elmosolyodtam, majd Akiraval együtt, kisétáltunk a házból. Miután kiértünk, kis híján újra sokkot kaptam.
- Sagano San! - kiáltott felénk Mai és Hayato, majd mindketten odasiettek hozzánk.
- Ti meg, hogy kerültök ide?
- Kiderítettük Abeno San lakcímét és idejöttünk, hogy segíthessünk. Na kit kell elgyepálni? - kérdezte Hayato, mire én elnevettem magamat.
- Senkit sem verünk meg! Inkább menjünk haza, és ebédeljünk együtt. Na mit szóltok az ötlethez?
- Rendben van, de nekünk is lenne egy javaslatunk! Mi lenne, ha Akira San is csatlakozna a nyomozásokhoz? - Mai szemei csillogni kezdett, mire Akira és én összenéztünk.
- Tulajdonképpen, ez nem is rossz ötlet. Így, ha a rendőrségtől, bárki gyanút fogna, mondhatnánk, azt, hogy neked dolgoznak. Na Akira benne vagy a dologban? - kérdeztem a barátomtól.
- Nagy ölelés! - mielőtt bárki tiltakozhatott volna, Akira jó szorosan megölelt mindannyiunkat.
- Azt hiszem, érdekes kis csapat leszünk mi négyen! - jelentette ki Hayato, mi pedig helyeslően bólogattunk. Azt hiszem, most már senki sem szakíthatja szét ezt a szedett vedett kis csapatot.

Megjegyzés
Nos ebben a részben, volt egy kis visszaemlékezés Sagano múltjára és végre a kis csapat is teljes lett Akira megjelenésével. Gondoltátok volna, hogy az ember, akit Sagano utál, valójában a mostohaapja? Szerintetek Sagano megbocsát, valaha is az anyjának? Remélem mindenkinek tetszett a rész és a további részeket is olvasni fogjátok.
<= A fiatal Sagano






Tudnivalók

• Oszaka: Japán második legnagyobb városa, Sagano ide járt középiskolába, később pedig az Oszaka Művészeti egyetemen diplomázott.
• Senpai: Udvarias megszólítási forma azokkal szemben, akik valamiben előttünk járnak Pl: Az alsóbb évesek hívják így a végzős diákokat.
• Kun: Általában fiatal fiúk neve után teszik: Így hívja a tanár a a fiúdiákokat, vagy az anya a fiát
• Chan: Fiatal lányok neve után teszik.
• Mariko, Sagano első szerelme volt, aki sajnos évekkel ezelőtt meghalt, ám az, hogy hogyan halt meg, csak a történet későbbi részeiben derül majd ki.
• Sagano édesanyját, Suiko Japán császárnő után neveztem el.
• Sagano és barátai egy privát középiskolába jártak. A privát, csak annyival másabb, mint az állami, hogy felszereltebb és drágább a tandíj. Ezért is van az, hogy Mai állami iskolában tanul.